E nagyvilág minden szeglete vendéglátómé
ApCsel 12,24 - 13,5a - Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket. Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
Jn 12,44-50 - Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.”
/:Az utolsó nap a feltámadás napja (Jn 6,39), az ítélet napja! Az utolsó napig az időben toporgunk, akár életre ítélten, akár holtan. Addig a Szentlélektől sok küldetés volt, van és lesz, hogy higgyünk, hogy megtérhessünk! Hogy ne vonjuk magunkra az ítéletet, kik még élünk! Mert a halálban már megmásíthatatlan a tett, akkor már késő a bánat! A megváltottságom híre, a feltámadás öröme erre az életre utal vissza: megtérni ebben az életben van esélyem, hitem ebben az életben vezethet el az igazságra! Nem mondhatom, hogy miért nem szólt előbb. Hiszen minél előbb? Kétezer éve szólt. Akinek füle van hallja meg! Bűnbocsánat nem lehet bűnbánat nélkül, vagyis nélkülem, szándékom ellenére Isten nem vált meg. Elfogadni, és befogadni Isten törvényét. Minek nekem az örök élet? Már a kérdés is okoskodás, gőgösség. A tudatos élet a létezés maga, mely a földi jelenlétben csak elkezdődik, a hozzáállásomon múlik, hogy Isten méltóságára van-e bátorságom, tisztem. Az élet tisztelete az Isten tervének tisztelete, aki nem én vagyok! Ha vendégségbe megyek, tiszteletlenség, ha ott dirigálok, megkövetelem azt, amit én akarok. Bele születtem az életbe, vendégségre kaptam meghívást, ahol a vendéglátómat tisztelnem illik, ha csak, nem úgy veszem, hogy jogom bitorolni a tulajdonát. Ami minimum balgaság, illetlenség, amiért érthető, hogy többé nem fog az illető vendégségbe hívni. Talán nem is tartottam magamat méltónak e vendégségre, azért élek vissza a vendégszeretetével? Sőt, mások számára, akik e vendégségnek szintén részesei, és állítólag akiket szeretek, megrontom, elrontom e vendégséget azzal, hogy félrevezetem őket a vendéglátó szándékáról a viselkedésemmel? Az evilági „etikett” Isten törvénye! Amit elfogadni, vagy elutasítani lehet, Élni az Isten vendégszeretetével, vagy visszaélni – mások kárára is.
Vendégségben vagyok, még. Sokszor vétettem már a vendéglátóm ellen, amit belátok, bánok, és bocsánatáért esdeklem, rájöttem, hogy mennyire nagy szeretettel fogadott, és mennyi jóval, kedvességgel, szépséggel, bőséggel lát engem vendégül, amiért hálával tartozom. Elfogadom, mit kínál, nem kételkedem többet szándékában, jó szándékában, sőt felismerésemről próbálok beszélni másoknak, hogy akikkel közös a vendégségem, ők is felismerjék vendéglátónk bőkezű önzetlenségét, szeretetét. Jó nekem az Ő vendégségében, vágyom rá, hogy barátjának fogadjon, és visszatérő vendége lehessek, hogy ha véget ér ez a vendégség, meghívjon magához újra, sőt, hogy Hozzá költözhessek, azokkal együtt, akikkel ebben a vendégségben szeretek együtt lenni. Uram, légy elnéző velem, és bocsásd meg nekem, hogy könnyelmű, együgyű, olykor ellenséges, buta a viselkedésem, de szándékosan soha többet nem akarok ellened fordulni, vagy „hátad mögött” cinkosul összemosolyogni azokkal, akik visszaélnek vendégszereteteddel, vagy nem ismernek el vendéglátónak. Segíts, hogy mindig helyesen, igazul szóljak, és kérlek, ajándékozzál meg tartós barátságoddal! Ámen :/
