Tudatosság a lélek által
ApCsel 15,22-31 - Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást - ők a testvérek között vezetők voltak -, és kezük által ezt az írást küldték: „Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!” Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
Jn 15,12-17 - Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
/:Krisztus Egyháza a szeretet kompromisszuma - megalkuvás nélkül szeretni! Ahogy ezt látjuk az ősegyházban: „csak azt, ami szükséges”! A szeretetben megélt, elhivatott alázat és szelídség a másik iránt, ahogy elfogadom a másikat. És, hogy az adott korban mi a legfontosabb, azt, az Egyház szentségének titka őrzi! A bálványoktól, és paráznaságtól való megtartóztatás bizonyos, hogy ma is fontos, kedves Istennek. Pontosan azért, mert a legfőbb parancs a szeretet parancsa. Az egymás iránti szeretet, a mindenki egyéni szabadságának tiszteletben tartása, ami ragaszkodás egymáshoz, de annál sokkalta több. De benne van a Krisztus szeretetében fogant, és abból az élet örömét sugárzó közösséghez tartozás, együttlét élménye, a befogadás, az elfogadás, az alázat, szelídség megélésének és megtapasztalásának melegsége. Társnak lenni Krisztusban, a megtapasztalás, a megélés élménye nélkül csupán érvelés, önsajnálat, és valami hiány kifejezése.
Barátság, amit tisztán, és élményként csak Krisztus szeretet parancsa által szabad, lehet, és kell értelmezni, ami szent fogalom kell, hogy legyen, és kell, hogy őrizzünk, mint emberi közösség éltetője misztikuma, mely Krisztusba kapcsol. Felelősség, és végtelen szeretet gyakorlása, az érzelmek megfékezése, és kordában tartása, egyedül és csak a szeretet megéléséért, és az élményben való részesítésért. Ami csak úgy érthető, és értelmezhető, hogy soha senki más nem állhat be a kör közepébe, csak és egyedül Jézus, aki az örök középpont, akihez igazodni, akitől kérdéseinkre választ várni akarunk, és aki mindig képes a helyes úton vezetni! A szeretetben való baráti közösség élménye kegyelem, a Szentlélek állandósult jelenlétének élménye, a személy minden örömének forrása. E barátság köteléke személyes meghívás közvetlenül Krisztustól, amit hittel kell tudni gondolataimban, szavaimban, cselekedeteimben; de ettől eltérő feltételezést a másikkal szemben elutasítani, és távol tartani magamtól kötelesség; ezt jelenti a felelősség, az állhatatosság, a hűség Krisztus barátságában. E barátságnak küldetése van, mely Krisztus rendelése: hogy „gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” Ami minden Krisztusban fogant, és Krisztusért vállalt baráti közösségnek hivatása, küldetése, mert e barátság nem egymás között köttetett, hanem Krisztusban, egyenként válunk eggyé Benne! Megtartani, megőrizni, hordozni, viselni, e közösség felelősségét, keresztjét, egységét a szeretet szentségében nagy titok, de ki megélheti, annak végtelen boldogság, mert ahol a lélek az úr, ott a testiség nem jelent gátat, felszabadít, függetlenít, ami az örökélet élményét ajándékozza a barátság által a jelenben. Anselm Grün mondja: „Az örökkévalóság nem az a hosszú idő, amelynek sosincs vége. Az örökkévalóság a beteljesült idő.” Az örökkévalóság betör az időbe, és a tiszta jelenben van! Megteremteni, megtartani, megélni! Tudatosság a lélek által! Szentelj fel erre az életre, és áldásoddal vezess, hogy barátságodra méltatlanul is képessé legyek, és képessé bírjak tenni másokat is! Ámen:/
