Jó nekem Rád készülni
ApCsel 17,15.22 - 18,1 - Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: „Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: „Az ismeretlen istennek.” Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent - mivel ő a mennynek és a földnek ura -, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják - bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: „Az ő gyermekei vagyunk.” Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban [Zsolt 96,13] egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.” Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
Jn 16,12-15 - Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
/:A teljesség ígérete! Hiszem, hogy általam is teljesíted ígéretedet!
Unokám nem rég volt elsőáldozására írtam neki egy levelet, hogy számára, a gyermek lélek számára segítsek megvilágítani Isten jelenlétét. Hiszem, én írtam, de Isten akaratából. A világban a hangya és ember viszonyában mutattam be az Ember és Isten kapcsolatot. Arról az Istenről beszéltem, aki természetes személy, de olyan hatalmas, óriás, akinek a méreteit nem vagyunk képesek felfogni. Isten olyan méretű óriás, akinek a lábai előtt hever a világmindenség, amelynek egy pici részletében a földgolyón élünk mi emberek, látásunkkal képtelenek vagyunk észlelni, hallásunkkal hallani, de érzékelni képesek lehetünk, amihez Jézus az, aki hozzásegít, akinek emberségébe összezsugorította magát az az óriás, aki az Isten, aki végtelen szeretettel bír, és ismeri minden teremtményét, sőt felelősséggel van irántunk, amire bizonyíték, hogy elküldte küldetésbe, üzenetével hozzánk Jézust, hogy amit tudnunk kell, azt tudhassuk, amit értenünk kell azt érthessük, amit ismernünk kell azt ismerjük, úgy, mint akik az „ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget”! Aki „nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”! De hitünket ne ingasson meg, hogy csak „néhány férfi csatlakozott hozzá”.
Ahogy mi, akik hisszük Istent, részei lettünk a hit által az egésznek, úgy Jézus is csak része az egésznek, mert „még sok mondanivalóm volna számotokra”, mondta Jézus búcsúzóul, a művének befejezését hagyva a Szentlélekre: „amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra”! Az Isten teljességéhez hozzátartozik a Szentlélek, aki az Atya által Jézusnak, a Fiúnak része. A Fiú által nekünk adott igazságnak a beteljesítője. Hogy a teljesség titkának részeseivé legyünk! Az Isten bizalmának örökösei lehetünk! Mekkora méltóság, a világot magában tudó óriásnak mindent birtokló hatalmának örököse lehetek! Belegondolni is nehéz, hogy ki most bebarangolhatom a földet, és felfedezhetem képességeim és eszközeim által e föld minden csodáját, melyet Isten belehelyezett az én kedvemre, és élvezetemre, az a fel sem fogható világmindenség minden csodáját is birtokolhatom. Nem a holdat, vagy a Mars-t, hanem mindenséget! És minden vágyott, de testiségem által korlátok közé szorított kapcsolat megélésére, a szeretet vágyam teljességgel való megélésére is képessé lehetek, határtalanul és végtelenül, örökkön, sőt mindörökké! Mekkora gazdagság vár! Áldom érte az Istent, magasztalom, és vágyom, hogy méltóságába irgalma elragadjon. Türelmetlenségemnek Isten Te szabjál határt, hogy felkészülhessek, hogy kellő méltósággal tudjam elfogadni érdemtelen jóságodat! Ámen:/
