A láthatatlan is látható
ApCsel 18,1-8 - Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából - mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából -, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz volt a mesterségük - sátorkészítők voltak -, náluk maradt és dolgozott. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: „A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
Jn 16,16-20 - Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: „Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”, és: „Az Atyához megyek”?” Aztán megjegyezték: „Mi az, amit mond: „egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél!” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.
/:A láthatatlan is látható! Bírnunk kell a hitből való látás erejével, hogy a szomorúságunk majd „örömre fordul”! Ha ezt nem hinném, hiába való volna hitem. Nem azért, mert a cél szentesíti az eszközt, hanem mert a cél tisztán látása erőt ad az útra, ami a cél eléréséhez vezet!
A hit, mely reményt kelt, és mi szeretetre bír, és végül örömszerző! Vagyis, hogy nem a szomorúságban kell élni, hanem a reményben, a beteljesedő öröm reményében. Ha ebben az összefüggésben tekintem át az életet, akkor igaza van azoknak, akik azt tanítják, hogy a legfontosabb a pozitív látásmód, csak, hogy nem az önmagában való pozitívizmusról van itt szó, hanem az Isten igazságának az optimizmusáról, amely képes kihozni belőlem a jót, annak ellenére, hogy a rosszra van bennem a késztetettség. „Ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.” [Róm 7,21] De, „senki se mondja, aki kísértést szenved: „Az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.” [Jak 1,13]
Sürgetőre fogja Jézus a szavait, ahogy közeledik a távozásának az ideje. Az a kis idő ma még a jelen számomra, de a végét nem tudom, ezért kell, hogy sürgessen engem is Jézus szava: Mennyire vagyok orientált az örömre, arra az örömre, amiről Jézus beszél, és mennyire vagyok kész azért az örömért élni? Akár örömtelenül is, vagy szenvedve is, legyen az akár hiány, odaajánlva, áldozva az örömért, melyet másokkal örömben vágyok majd megélni. Mindszenty bíborossal kapcsolatban nyilatkozza Marko Rupnik jezsuita atya, hogy számára fontos üzenet volt, hogy bántalmaiért nem hordozott magában gyűlöletet, haragot, bosszúvágyat. Hogy mennyivel fontosabbak a vértanúk áldozatai, amiben nem az érdemel figyelmet, hogy az ellenség kényszeríti ki belőlük, hanem az, hogy maguk ajánlották azt fel Istennek! Tanúságtétel a hitről, hogy másokat odavezessünk az üdvösségükhöz. Erre tegyél képessé, alkalmassá, és hűségessé Isten! Mert az e világi közösségnél százszorta fontosabb, hogy Nálad közösségben legyünk. Köszönöm jelenvalóságodat, amelyben jelenvalóvá teszel engem, hogy már itt, ebben a pillanatban is megélhessem az örökkévalóság örömét! Ámen:/
