Felment az Atyához, hogy magához vonzzon
ApCsel 1,1-11 - Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről - úgymond - tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
Ef 1,17-23 - Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Lk 24,46-53 – „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.
/:Az eljövendő hatalomba emelte Isten a mi Urunkat, Jézus Krisztust, aki a mindenben mindent teljessé tesz! A világosság és értelem bennünk a kegyelem műve, aki a bölcsesség és kinyilatkoztatás által segít felismerni gazdagságunkat abban, ami örökségünkké lett! Maga Jézus az, aki kiárassza ránk az Atya ígéretét. Nem kell és nem is lehet oldalajtón beosonnunk, egyéni ügyeskedésünkkel elérni, megszerezni. Egyedül áldása és kegyelme az, mi bennünket eljuttathat hatalmába. Megkapjuk hozzá a Szentlélek megerősítő kegyelmét, hogy tanúkká lehessünk. A hit tanúságra szolgál, és tanúságra buzdít. Életet ad. Az Isten a hit által válik jelenvalóvá, éltetővé. Megszentel, megáld, gondolattá lesz, a gondolatból cselekvő szavakat formál.
„Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására. Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül: Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.” [Róm 4,4-8] Ez az, amit hirdetni kell, a föld végső határáig: egyedül Isten az, aki megbocsátó hatalommal bír!
Hiszem, és úgy értem Pál szavait, hogy életünk Krisztusban „azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez” [Fil 3,21], hogy felvétele a mennyekbe ne egyedüli esemény legyen, hanem megismétlődjön általa, rajtunk, mikor majd újra eljön! Megígérte: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” [Jn 12,32] Reményünk Ő, ezért imádkozhatok így: Úr Jézus, a Szentlélek számára lakhelyévé akarok lenni! Te teremts bennem méltóságot, a szeretet és bölcsesség ereje által, hogy magam elhalványuljak a Teljesség dicséretében, és egészen Isten igazsága ragyogjon át rajtam! Ámen:/
