Megtenni mindent, s várni Krisztus irgalmát
Júd 17.20b-25 - Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.
Mk 11,27-33 - Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” Jézus így felelt nekik: „Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.” Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.”
/:Ne mindenáron! „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!” [Mt 10,14] Hiszen annak, akinek nincs rá füle, meg se hallja. Ahogy Júdás is mondja: „Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok”. De, hogy erre alkalmas legyek, „ti szent hitetek alapján épüljetek fel”!
De ebben az evangéliumi részben még valami rejtőzködik. A nem tudás! Ami vagy nem akarom tudni, vagy nem merem tudni, vagy nem engedem tudni magamnak. A kihez vagyok hű kérdése: magamhoz? másokhoz? vagy Istenhez? Kinek akarok megfelelni – sorsom záloga! Magamat rekesztem ki Isten közösségéből, ha magamhoz, vagy a földiekhez ragaszkodom. Értékrend, értékelvűség kérdése. Mert lehet tudatos az életem, de, ha a kegyelmet visszautasítom, akkor a tudatosságom visz félre utamon. Mert a Szentlélek működik, de bennem, vagy kívülem? A nagy dilemma. És ezért kell óvatosan bánni a mások életébe való beleavatkozással, ha még magamban sem vagyok biztos, hát hogyan vállalhatnék mások életéért felelősséget. Nekem kell megtanulnom az Istennek való engedelmességet, hogy engedelmességre bírjak másokat is. Addig az utóbbi nem sikerülhet, míg az előbbit nem tudom eldönteni. És a legelső a hit: én kiben hiszek, még mindig magamban?
Istenem, tanítóm, mesterem, kézvezetőm legyél; s, hogy én engedelmes tudjak lenni Neked egészen! Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem! Ámen:/
