Az isteni bölcsességben rejlik a bő termés titka
2Pét 1,2-7 - Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében! Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet.
Mk 12,1-12 - Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, présgödröt ásott és őrtornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el. Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették. Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: „A fiamat tiszteletben fogják tartani.” A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: „Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. Vagy nem olvastátok az Írást: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben”?” [Zsolt 118,22-23] Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.
/:Mi végre vagyok teremtve e világra? Hogy valahonnan eljussak valahova. Fejlődésre! Testté lettem, e testbe vágyak szorulnak és feszítenek. Mégsem ezekért lettem, hanem, hogy a testbe lehelt lelket termővé érleljem, teremjek, hogy e töredékes élet majdan örök életté legyen Isten dicsőségére. Úgy tűnik Péter ehhez ad útmutatást, termelői tanácsot – mit kell tennem, hogy bőséges termést hozzak, én a vincellér, a bérlő, aki bérleménybe kaptam ezt az anyagi létet, hogy magam terméséből Őt dicsőítsem meg, nem magam hasznára, hanem az övére.
De „feszültség nélkül nincs élet”, figyelmeztet Anselm Grün. „Keresd a feszültséget, amely benned az életet és a szeretetet áramoltatja, hogy általad szeretet áradjon a környezetedben élő emberek felé.” Kétpólusú minden ember, ahogy én is. Viaskodik bennem emberi természetem, mely magam felmagasztalására - istenítésére törekszik; míg a másik énem – mi Istentől való – szabadságomat bölcsességre inti, mi fegyelem. Az önfegyelem bennem feszültséget teremt, mi energiát termel, melyet nem a magam javára felhasználva szeretetté lesz, a szeretet pedig teremt, alkot, árad, ahogy Isten. Igen, energiahordozó vagyok, isteni energiák hordozója, minek gyümölcsözővé kell lennie, bőséges terméssé, felebaráti szeretetté! Isten, „nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától.”
Istenem, ki világosságommá lettél, legyél életem súlypontjává. Ki, ha felborulok, kizökkenek egyensúlyomból, talpra állítasz, hogy a rengeteg konkoly ellenére is bő termést hozzak a Te dicsőségedre. Hogy ne csak vágyakozzak szeretni, hanem merjek is, bírjak is, hittel, mértékletességgel, tudással, tisztán, őszintén, békédet teremtve a világban, mely szavaknak Te teremts értelmet! Ámen:/
