Hogy másságom a világban, Isten azonosságommá legyen!
1Kir 18,41-46 - Majd azt mondta Illés Áchábnak: „Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik.” Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: „Menj fel, s nézz a tenger felé.” Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: „Nincs semmi sem.” Erre ő ismét szólt neki: „Menj vissza, hétszer.” Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: „Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.” Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe, Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.
Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre” [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan”, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: „Bolond”, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.
/:A Szentmise számomra részvétel az áldozatban, melyet Jézus hoz elém, mint önmaga áldozatát értem. Nem szemlélője akarok lenni ennek az áldozatnak, hanem részese! Hozzá adom az Ő áldozatához a magam áldozatát, kiengesztelődésemet, megbocsátásomat. Én, aki egyszemélyben vagyok – vagy legalább is lehetek – megbántott, és megbántó, e kettős személyemben leszek kiengesztelődő, megbocsátó. Jézus azt mondja: „egyezz meg ellenfeleddel gyorsan”, mi előtt azt mondanám, hogy részt vállalok Jézus áldozatában, oda helyezve magam is az oltárra; más részről pedig, egyezségről beszél, ami nem egyoldalúság, hanem készség, képesség, hajlandóság a magam részéről, arra, hogy megbékéljek, megegyezzek, akkor is, ha igazamnak tartom, és akkor is, ha igazságtalannak tartom a békétlenséget! Ráadásul, én megbocsáthatok a másiknak, még akkor is, ha a másik nem mutat rá hajlandóságot, és bocsánatát kérhetem bántásomért, akkor is, ha ő nem képes megbocsátani. Bennem kell békességet teremtenem ahhoz, hogy igazságom ne a farizeusi igazság legyen, hanem Istenfélő igazsággal legyek részévé Jézus áldozatának. Mert, aki Isten szeretete által meghívást kapott, az Ő igazsága szerinti életre, azzal ellentétes a békétlenség, az okoskodás, a magam igazának mindenekelőtt érvényesítése, a kötözködés. A szeretet Istenben, békességteremtő készség, hajlandóság, mi tudatos Istenhez ragaszkodás önmagam ellenében. De ez nem azonos a Szentgyónás szentségével, hanem annak feltétele, hogy a szentségi feloldozás érvényessé lehessen! Mert Isten kész arra, hogy szeretete által szeretetében legyek – vagyis létrejöjjön bennem a feloldozás – de az csak úgy tud érvényre jutni, ha bennem rátalál a szeretve levés élményére, mely késztetés a kiengesztelődésre, a megbocsátásra. Vagyis a szeretet, közösség Istennel, a felebaráttal, és önmagammal, és semmi esetre sem, és semmilyen vonatkozásban sem ellentét.
E természet természetességét add meg Istenem, hogy amint akaratod által hasonlatosságodra teremtettél, úgy akaratom által hasonlóvá bírjak lenni Hozzád a szeretetben! Ámen:/
