Árnyékot követek, vagy fényben járok?
1Kir 21,17-29 - Ekkor az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is.” Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: „Hát megtaláltál engem, ellenségedet? Ő azt mondta: „Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt. Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.” Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta, s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt. Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt. Erre az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára.”
Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
/:Egy nyári tábor, egy családos nyári lelkigyakorlat – valahol, egy elhagyott plébánián; még mindig a Hegyi Beszéd helyszínén vagyunk. Jézus a mindennapok megéléséről tanít, teljesen hétköznapi dolgokról, amire minden nap szüksége van annak, aki az életet nagy „É”-vel hajlandó élni, aki komolyan veszi, hogy élete több mint a lenni. Most kezdem érteni, most kezd megvilágosodni, hogy mit is akart mondani Jézus, mikor előadása elején azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” [Mt 5,17] A törvényt - mit Isten Mózesnek adott - Jézus teljesen új megvilágításba helyezi. Megmutatja, hogy Isten mennyivel határozottabban – radikálisabban - képzeli el kijelentéseit, melyeket emberi nyelv a maga könnyedségével, kényelmességével magához igazít. Jézus rámutat, hogy nem Istent kell lehúzni magunkhoz, hanem magunknak kell elemelkedni földi – testi létünkből a fenségesebb, teljesebb Isteni valósághoz. Ahol mindenki egyenlő értékű személy, ki e világon életre kapott lehetőséget. Az az egyenlő rang, melyet magam, a bűnös életemmel borítok fel. Amiért vezekelnem, bűnhődnöm kell, amitől elveszítem egyenlőségemet. És ez a megítélés bennem létezik, ami által megkülönböztetettségemet élem, és megkülönböztetem a másikat magamtól.
De képes lehetek arra, hogy, ha életem középpontjába Istent állítom, akkor másként lássam magamat. Más ítéletet vegyek magamra – mire, ha képessé leszek, mert eléggé elmerültem Istenben, akkor már másképpen fogom megítélni embertársamat is, még akkor is, ha bűnösségében látom őt. Az alaptörvény úgy hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, vagyis önmagam szeretetéből vonatkoztatja a másik ember szeretetét – teszi ezt az után, hogy a legfőbb parancsot kimondja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” [Mt 22,37-40]. Az alapállás, Istennek alárendelt élet, életszemléletét, életfilozófiáját, logikáját teszem magamévá, szeretetből, törvényi szintre emelem tanítását! Mert, ha szeretem, akkor alázatos, kétkedés, kétség nélkül vagyok képes azonosulni létével, tanításával. A világlátásom, a világnézetem Isten központúvá lesz. A valóságom, mi káprázat, szubjektív létezésem, egyszerre egyetemessé lesz, mert látok, de már nem a magam látásával, hanem látásomat átmosom Isten látásán általa leszek látóvá. A világról szerzett információimat Jézustól szerzett ismereteimben minősítem.
A régi embert az információk még csak személyes élményeiken keresztül befolyásolták. Ma, bennünket számtalan információ befolyásol, sőt, mesterségesen manipulálnak, a média, a médián keresztül a politika, és a legkülönfélébb tanok, melyek véleményalkotásra kényszerítenek, sőt, észrevétlenül belénk avatkoznak, arra kényszerítve, hogy tudatosságunkban neveljük, szelektáljuk azokat. De mivel annyi információ ér, még mielőtt válogatnánk, már hatnak ránk, és értékítéletünket ideje korán torzítják is. Mire észbe kapunk, már téves úton járunk, erdőbe kerülünk, ahonnan kikeveredni olykor magunk már képtelenekké válunk. Lám, mennyire fontos, hogy mit engedünk magunkra, kíváncsiságunkkal bajt okozhatunk magunknak, tévedések, megtévedések, eltévelyedések áldozataivá válhatunk. A korábbiakhoz képest, sokkal fontosabb manapság, hogy önismeretem helyességét bírjam, hogy a rám zúduló terhek viselésére képességemmel tisztában legyek. Mennyi TV műsort nézek, mennyi Szentírás olvasásnak adok teret egy napomban, és milyen közösségeknek vagyok tagja; kinek engedem meg, hogy hasson rám, milyen munkahelyi közegben dolgozom, hova jár gyermekem iskolába, óvodába?! A magam életét élem, vagy mások élik életemet?
Istenem, segíts, hogy bölcsességeddel bírjak, és bölcsességed legyen tudatos életem meghatározója! Vezess utamon, és segíts, hogy utadról le ne térjek! Ámen:/
