2Kir 11,1-4.9-18.20 - Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot. Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék. Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon. A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda s magához hozatta a századosokat s a vitézeket s bevitte őket magához az Úr templomába és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: „Éljen a király.” Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: „Összeesküvés, összeesküvés!” Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: „Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.” Azt mondotta ugyanis a pap: „Ne az Úr templomában öljétek meg.” Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték. Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt. Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
Mt 6,19-23 - Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
/:Álnokság, hatalomvágy, önérvényesítés, míg az igazság kivár, rejtőzik, erejét nem fitogtatja. Türelmes, mert tudja, hogy ideje elérkezik, de kell, hogy megérjen rá az idő, hogy mi bennünk érjen meg a vágy az igazságra. Melyre már csak pecsét a szövetségre, mely valójában a nép – és királya, valamint az Úr között jön létre az Úr – az igazság papja által! Talán az Ószövetségi tanítás erre akarja irányítani a figyelmemet.
Aztán Máté tanításában ez folytatódik, megújítva a tanítást. Hol az igazság? A földön, mi Isten lábának zsámolya, vagy az égben, hol trónja áll?
A test világa a szem, de azt is mondjuk, hogy a szem a lélek tükre. Amiben benne van, hogy a látás két irányba mutat: bentről ki, és kintről be. Látásom - érzékeim, ajtót nyitnak a világra, bennem dől el a világ! Látok, de mivé lesz látásom, mit minek érzékelek. Felülről való vagyok, vagy csupán e föld tapasztalása foglalja-e le látásomat? Vagyis: belülről látok, vagy csupán a külső világ hat rám? Mi a kincsem, hol az én kincsem? Teremtői akarat sorsom! Mit már szüleim által elrendelt, kik szentségi felhatalmazással, Isten tervének részeként szolgálnak, tekintetemet látássá teszik. Az én felelősségem, szabadságom eredménye, hogy miből mit és hogyan használok, látok, tapasztalok. Ez mindegyikünknek a tudatával rendeltetése! A szülőnek, a gyermeknek egyaránt. Mert a szentségi erővel megáldott embernek képessége az, hogy lelkéből is lásson. Az újszülött megkeresztelésének ez az egyik rendeltetése, melyet a szülő kér: legyél áldott, legyen Istenlátásod, mely lelkedből sugárzik, amire építkezhetek azzal, hogy neked adom az én kincsemet. Míg a szülő dolga, hogy tudását, látását Istenben kiforrott világképét gyermekére örökítse, mi kegyelmi öröksége – így teljesítse Isten teremtő-munkájának részeként kapott feladatát, addig a gyermek képessége arra van, hogy a szülő világlátását legmélyebb ismereteként elsajátítva, abból alakítsa tovább a maga világképét. Így van ez, attól kezdve, hogy minden reggel és este a szülő, szentségi áldásával látja el a gyermeket, mikor kis keresztet rajzol homlokára, és csókjával illeti. Mert több kell legyen ez is, mint testi kapcsolat, érzéki kötődés, ez szentség kiszolgáltatása, mely a szülő kiváltsága, joga, és kötelessége, melyet Isten nevében teljesít. Mint szülő kell ezért megkérdeznem magamtól: mi az a kincs, mi az mi enyém, mit adhatok? Mert mind az formálja világomat, mi tapasztalatom, mit cselekszem, és mit tudatommal igenlek. Ebben van jelentősége annak, amit családnak nevezünk, ami misztikum, akik Istenben vannak elrejtve örökre, mindörökre. E misztikumot birtokolni, e fölött őrködni és megőrizni, védeni, és ápolni keresztény kötelességünk. Tisztelet, szeretet, Isten szeretetének kifejezése az, ha a családot, mint legdrágább kincseinket vigyázzuk! Mint legkisebb szentségi közösséget, melyből lesznek a közösségek, egyházközösségek, majd az Egyház, az Istenben lévő egység, mely az egyének gazdagságából válik Isten gazdagságává, majd végül az egyén Istenlátásává.:/
