Termőre fordulni, megszolgálva a kegyelmet

2Kir 22,8-13 23,1-3 - Azt mondta ekkor Helkija főpap Sáfánnak, az íródeáknak: „Megtaláltam a törvény könyvét az Úr házában.” Majd odaadta Helkija a könyvet Sáfánnak s az el is olvasta. Elment erre Sáfán, az íródeák, a királyhoz és jelentést tett neki arról, amit parancsolt és azt mondta: „Szolgáid összeszedték a pénzt, amely az Úr házában akadt s kiadták, hogy az Úr templomának munkavezetői kiosszák a mesterembereknek.” Ekkor ezt jelentette Sáfán, az íródeák, a királynak: „Egy könyvet adott nekem Helkija pap.” Amikor ezt Sáfán a király előtt felolvasta és a király meghallotta az Úr törvénye könyvének szavait, megszaggatta ruháit és parancsolt Helkija papnak, továbbá Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Ákobornak, Míka fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Aszájának, a király szolgájának: „Menjetek s kérdezzétek meg rám, a népre és egész Júdára vonatkozólag az Urat e könyv szavai felől, amely előkerült, mert nagy az Úr haragja, amely felgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy megcselekedjék mindazt, amit megírtak számunkra.”

Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét. Aztán felment a király az Úr templomába s vele Júda minden embere s Jeruzsálem minden lakója, meg a papok és a próféták, az egész nép az aprajától a nagyjáig s felolvasta valamennyiük hallatára a szövetség könyvének, amelyet az Úr házában találtak, minden igéjét. Majd felállt a király az emelvényre s szövetséget kötött az Úr előtt, hogy követni fogják az Urat s teljes szívből s teljes lélekből megtartják parancsait, bizonyságait és szertartásait s megvalósítják e szövetség igéit, amelyeket megírtak abban a könyvben, s a nép ráállt a szövetségre.

Mt 7,15-20 - Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni, sem a rossz fa jó gyümölcsöt teremni. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről fogjátok felismerni őket.

/:Magam vagyok fa Isten kertjében! Ne próbáljam másképpen értelmezni. Bizony, Isten az, ki a kivágásról dönt, s ki haladékot adhat. Ki már haladékot kapott, először is vegye észre a kegyelmet, majd éljen a kegyelemmel! Teremnem kell Istennek kegyelme által jó gyümölcsöt, a szeretet gyümölcsét.

De legelőbb a szövetség könyvét, az Újszövetséget kell megismernem, melyben Jézus nekünk, újkori szövetségének tagjai részére mindent megvilágosítani akar. Elém tartja a cselekvő szeretet ajándékát, melyben elmegy Isten, egészen önmaga feláldozásáig, cserében üdvösségemért. Hogy bizonyítsa, szeretete értem van! Vágyakozza Isten, hogy ne akarjak kitérni szeretete elől. Értésemre akarja adni, hogy az Ő szeretete nem ellenemre van, hanem megmentésemre – ellenben a gonosszal, ki megkaparintani akar, a maga hasznára akar, aki ezen az életen túl nem tud mást kínálni, tehát életem az Ő kínálatában egy elpazarolt életté lesz, egy ideje előtt elrothadó gyümölcsé. Mely lepotyog a fáról, és elenyészik a mulandóságba vész.

Persze, aki a hasonlatosságára teremtett bennünket, az Embert, és örökül ajánlja fel gyermekségünket, az atyai szeretetével tanítja számunkra a szeretve levés képességét, hogy gyermeki szeretetében megmaradva életünk az örökéletbe fordulhasson. Ez egy tudatos igenlést feltételez tőlem; nem sodródó ösztönéletet, tudatosságra vagyok teremtve!

Szent Pál lelki gazdagsága az, mely erre rávilágít: „nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” [Róm 8,12-18]. Ha Istenben élek, akkor a természet bőven ad számomra bátorítást, igazolást Isten igazságára. „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.” [Róm 8,19]

Thomas Merton írja: „Az életszentség útja a bizalom és szeretet útja. Az igazi keresztény „a Lélekben” él, minden pillanatban az isteni kegyelem rejtett forrásaiból iszik, s nem veszi a fejébe, hogy neki holmi bonyolult és mellékes gyakorlatokra van különleges szüksége. Mindenekfölött a lényeges dolgokkal törődik, amilyenek: az egyszerű ima és hit sűrű gyakorlása; figyelem Isten jelenlétére; szerető alávetettség az isteni akaratnak mindenben, különösen állapotbeli kötelességeiben; és legfőképpen szeretet felebarátja, Krisztusban testvére iránt.”

Istenem, adj bátorságot, erőt, határozottságot, és alázatosságot, hogy örökségedbe eljutni bírjak; jó termést hozzak a Te dicsőségedre! Ámen:/