Bírni a könnyeimet, hogy mosolyom életet sugározzon.
Siral 2,2.10-14.18-19 - Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szüzei. Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam, népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein. Azt mondják anyjuknak: „Hol van gabona és bor?”, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged? Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések. Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara! Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!
Mt 8,5-17 - Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: „Menj!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere!”, odajön, a szolgámnak pedig: „Tedd ezt!”, megteszi. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akik rosszul voltak, meggyógyította, hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: „Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta” [Iz 53,4].
/:„Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta”. Bizony nem bírom el, e kijelentés erejét, mert, ha elbírnám, szentebbül élnék. Pedig Jézus nagyon erélyesen figyelmeztet bennünket: „Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre.” A megtérők elfoglalhatják helyünket, ha minden nap nem leszünk képesek újra és újra megtérni! Mert megváltásunk sem egyszeri cselekménye Jézusnak, az megismétlődik minden Szentmise áldozatban, hogy minden egyes esetben alkalmunk lehessen a megtérésre, a megújulásra. A megváltás szentségi megélésében megigazulni!
Végtelen fájdalommal levetni, megválni a bűnre hajlandóságomat – bűnbánat keservét megélve kiengesztelődni, minden bűnömet odahelyezve az áldozati oltárra: Jézus ne engedd, hogy bűneim tovább élősködjenek bennem, burjánozzanak, és elnyomják a kalászosomat. Vágyom a megtérést, akarom! Vedd el tőlem, vegyed magadra mindenemet, mi elválaszt tőled!
II. János Pál pápa elmélkedéséből kell idéznem: „A kiengesztelődés feltétele a megbocsátás. Ez azonban nem lehetséges a benső átalakulás és megtérés nélkül, ami a kegyelem műve. Képesnek kell lennünk szembenézni magunkkal, szigorúan megvizsgálni a lelkiismeretünket - ez az életünket átalakító gyökeres megtérés elengedhetetlen előfeltétele.”
„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erőddel!” [Mtörv 6,5] Mikor érzem, észreveszem magamon, hogy szeretetlenség él bennem, már bűnös vagyok. De nem az érzés, hanem a szeretetlenség az, ami eltávolít Jézustól. A Szentmise élményszerű visszacsatolás kell legyen, a kiengesztelődés által, majd pedig Jézussal való újraegyesülés által. Így értem meg Pio atyát, amikor azt mondja, hogy nap nélkül még csak ellenne a világ, de Szentmise nélkül nem! Milyen jó a papoknak, nem kell keresni az alkalmat, hogy részt vehessenek a Szentmise áldozatában, hiszen minden napjuk természetes része.
Istenem, hadd fokozódjon bennem a Szentmise utáni vágy odáig, hogy minden nap részt vegyek áldozati közösségedben, részem legyen a kiengesztelődés, és a Veled való egyesülés öröme! Mi nem önmagamért való öröm legyen csupán, hanem, hogy általam is megszentelődjék az a parányi kis világ, amiben én élek, ami az én részem, ill. aminek én vagyok a része. Hogy akire mosolyoghatok, akit tekintetemmel megsimogathatok, az részesüljön a Te szent szeretetedből, áldásodból. Ámen:/
