A csodálat kevés, a hit segít!
Ter 18,1-10a - Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett! Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt! Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre szolgátok felé!” Azok így szóltak: „Tégy, ahogy mondtad!” Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: „Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!” Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette. Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá. Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: „Hol van Sára, a feleséged?” Ő azt felelte: „Itt, benn a sátorban.” Erre az egyikük azt mondta neki: „Egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.” Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát.
Kol 1,24-28 - Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban.
Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.
/:Isten csodálatot akar kelteni bennem, hogy felismerjem az Ő mindenhatóságát. Tegnap hallottam egy történetet: egy erdélyi ember, aki megtévedt, haragjában, megszállottságában (?) a feszületen függő Krisztusnak levágta a lábát. Ez az ember két év múlva elvesztette mind két lábát, majd rövidesen meg is halt. A szomorú, hogy környezete nem ismerte fel Isten hozzájuk szóló üzenetét!
Bizony sok mindenre van gondom nekem is, sok minden tereli el figyelmemet, hagyom, hogy az események befolyásoljanak, és magukkal ragadjanak, miközben nem figyelek a bennem lévő Krisztusra, aki a keresztségben hozzám jött, engem egyesített magával, hogy számomra semmi se legyen fontosabb, mint Ő, az Ő tanítása az Isten igazságáról. Pedig – ahogy Pál mondja – Benne tehetek szert a tökéletességre!
Talán nekem is szótlanul ott kellene kuporognom Jézus lábainál, és Rá figyelni, nem a magam hangjaitól zsibongnom, hanem elcsendesedni, lecsitítani magam, hogy meghalljam a bennem lévő Krisztus szelíd, lágy hangját. Ki nem parancsoló, és nem hangoskodó, nem hivalkodó. Nem akarja mindenáron a maga igazságát rám tukmálni, de mikor látja, hogy rá csapom az ajtót, nem mozdul, ott áll, és zörget, hívogat, megvárja, míg ráébredek, hogy mit is tettem. És, ha kinyitom az ajtót, megalázkodva, bocsánatkérőn, Ő szélesre tárja karjait, hogy magához öleljen. De akkor sem lép előre, addig nem lépi át küszöbömet, míg nem hívom be, nem tolakodó. De, ha behívom, meginvitálom, Ő nem marad adós a vendégszeretetért. Nem lehet nem szeretni az ilyen barátot. Szeretlek Jézus, igen, minden akaratommal igyekszem a Te barátságodat tisztelni, meghálálni, és kihasználni. Mert Hozzád akarok tartozni! De segítségedre szorulok, hogy emberi csökönyösségem, vélt igazságaim, kedvem, kísértéseim, ne állhassanak barátságunk elé. Légy erősségem, mindenkor menedékem! Ámen:/
