Igazzá csak a szeretet tehet!
Jer 7,1-11 - Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Állj az Úr házának kapujába, hirdesd ott ezt az igét, és mondd: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok az ilyen hazug szavakban: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!” Mert ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha valóban igazságot tesztek ember és társa között, a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen, sem más istenek után nem jártok a saját vesztetekre, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké. Íme, ti a hazug szavakban bíztok, melyek nem használnak. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, Baálnak tömjéneztek, és más istenek után jártok, akiket nem ismertek; azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: „Megmenekültünk”, hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat? Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli? Íme, én is láttam, - mondja az Úr. –
Mt 13,24-30 - Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: „Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?” Azt felelte nekik: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” A szolgák erre megkérdezték tőle: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban azt felelte: „Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: „Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.”
/:Bizony, talán e példabeszéd az, ami a legszemléletesebben igazolja Isten türelmes jóságát velem, bűnös emberrel szemben. Ez az, amiért kénytelen vagyok szeretni őt, áldani, dicsőíteni, magasztalni. Mert Ő az, aki a keresztségben elveti belém a búzamagot, hogy bő termést hozó lehessek. De én vagyok az, aki elvetem a konkolyt, bűnre hajlandóságommal, ellenérveléseimmel, okoskodásaimmal, kísértéseknek engedve, … De Isten hallatlan türelemmel, bizalommal szenteli meg az időt, amit add nekem, hogy rájöjjek, rádöbbenjek szándékára, jóra való alkalmasságomra, ami szükséges ahhoz, hogy végül a konkoly mellett, de megteremjem termésemet, mi Isten szándékából, akaratából lehetek. És a legvégén is ott van Isten végtelen szeretni akarása, aki látja, ismeri konkolyomat, és aki tudja, hogy mivé lehettem volna, ha a konkoly nem kisebbíti a termésem eredményét, és most sem szidalmaz, nem korhol, nem dobja ki termésem a konkollyal. Azt mondja, égessétek el a konkolyt, a termését hordjátok magtáramba! Őt, a végtelen szeretetében csak egy érdekli, milyen jóra vagyok alkalmas!
Szeretlek Istenem, ki végtelen irgalommal és türelmes jóságoddal szeretsz. Ezért szeretem és ragaszkodom Egyházadhoz, bár méltatlan vagyok a közösségedre. Mégis nekem egyetlen reményem a Te szereteted, hogy életem a végtelen szeretetbe eljuthasson! Kérlek ne hagyd vesztemet, segíts át képtelenségeimen és bűneimen, hiszen Te egyedül vagy, ki bármit megtehetsz. Reményem oka pedig az, hogy a bármi számodra mindig csak a szeretetben értelmezhető. Istenem, köszönöm ajándékaidat, kegyelmedet, türelmedet, bátorításodat, és azokat, kiket hozzám vezetsz, hogy általuk is Rád találhassak, el ne tévelyedjek. Ámen:/
