A teljesség vonzó ereje által
Ter 18,20-32 - Azt mondta tehát az Úr: „Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult, és azt mondta: „Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?” Azt mondta erre neki az Úr: „Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” Erre Ábrahám azt válaszolta: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?” Erre ő azt mondta: „Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.” Erre ismét szólt hozzá: „És ha csak negyven lesz, mit teszel?” Ő azt mondta: „Nem sújtom a negyvenért.” „Kérlek - folytatta -, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?” Azt felelte: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” „Ha már egyszer elkezdtem - mondta -, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?” Azt mondta: „Nem pusztítom el a húszért”. „Könyörgök - folytatta -, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?” Erre azt mondta: „Nem törlöm el a tízért.”
Kol 2,12-14 - amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;
Lk 11,1-13 - Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre azt válaszolta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.” Azután így szólt hozzájuk: „Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: „Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki”; a másik viszont belülről ezt feleli: „Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!” Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”
/:Hogy hitemet bírom, sírva fakaszt a megkönnyebbülés, Pált hallgatva. Mert tudom, bírom bűnöm súlyát, egy pillanatra sem feledve, mely agyon nyomna, ha keresztségemben rám áradó kegyelme Istennek, erőt nem öntene belém! Az "Akarom, tisztulj meg!" [Mt 8,3] életet ontó szó ereje, ahogy rám árad, kitéríthetetlen erővel, szeretettel tölt el. Igen, most már érzem, és értésemmé lesz Isten hatalma, mely a szeretet hatalma, mely a bűn fölötti hatalom, mely békességet jelent, és boldogító megnyugvást. Én, Tamás, aki hitetlen voltam, míg meg nem érintett, míg hatalmával le nem terítette hitetlenségemet. Aki nem voltam képes érteni a Szentáldozás előtti imádságot - hogy ha arra készülök, hogy Krisztussal egyesüljek -, hogyan mondhatom azokat a szavakat, hogy „nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond …”. Ma már sírva mondom, elcsukló hangon, könyörögve, esengve, vágyakozó, bűnbánó áhítattal. És nem engedek a vágyaimnak, mikor méltatlanságomat tudom, hogy mikor méltóságommá lehet, akkor ünnepelhessem a Vele való egységemet!
Igaznak lenni, Isten szent színe előtt, általa, és Benne megtisztulni, megváltottá, és megmentetté lenni Isten irgalma által, leghőbben áhított vágyam! Az életemet is odaadva érte. Azzal a szeretettel szeretni Istent, akiért minden bűnösnek is irgalmaz, a legcsodálatosabb teljességet jelenti számomra. Vajon lehetséges ez számomra, méltó lehetek erre az áldozatra? Az Istennel való teljes egységre? Amikor minden személyes emberi találkozásban felfedezhetem Isten létező jelenlétét? És Isten hiányát is, melyet nekem kell kiegészítenem, pótolnom, a magam valóságával, akár megszenvedve is?
Istenem szeretni akarlak egészen, és minden bűnöm ellenére is, de azzal együtt is, hogy a Te rendelkezésed által lehessek megigazulttá, örökösöddé, szolgálatodra, és minden szeretve levésemben, és szeretet vágyamban, sőt szeretethiányomban általad kiegészültté! Álmodom a Te teljességedet enyémnek, add, hogy ez az álom beteljesedhessen bennem a Te irgalmad által! Ámen:/
