Kije vagyok én Jézusnak?
Jer 26,1-9 - Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól: „Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt. Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok - idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk -, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.” Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: „Bizony meg kell halnod! Miért prófétáltál így az Úr nevében: „Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?” Ekkor odagyűlt az egész nép Jeremiáshoz az Úr házába.
Mt 13,54-58 - Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
/:Ki az Úr nevében mer szólni, ítéletre számíthat, mert ki egyszer átengedi magát Istennek, azt kiközösíti magából a világ, mely számára Isten idegen. És ez így helyes. De az Úr, ha e világban csak 10 igazat talál, ítéletét visszavonja azokról is, kik hasztalanok előtte, mert Isten ráér, nem haragjában van a hatalma, hanem szeretetében, még, ha oly kevés is az, ki szeretetére méltó. A minap olvastuk a konkoly és búza példabeszédet, amely bizonyítja Isten végtelen türelmét, és a mindenség feletti hatalmának bizonyosságát. De Isten – bár az egész világ megmentésére küldte el egyszülöttjét, mert az egész teremtett világ ura – azt sosem mondta, üzente az emberiségnek, hogy mindeneket magáénak ismer el, hiszen tisztában van azzal, hogy a szabad akarata az embernek, megengedi szándékának torzulását, ami pontosan az Isten végtelenül megengedő szeretetét bizonyítja. Isten senkihez sem ragaszkodik jobban, mint ahhoz, hogy mindenkit szeretetével ismerjen, szeretete által ismerjen magáénak, megengedőn! És ebbe benne kell tudnunk azt is, hogy irgalmassága nem biztos, hogy rajtunk, keresztényeken, saját házán fog kiteljesedni, ha háza népe megbotránkozik rajta, ha mi hitetlenségünkről teszünk tanúságot azzal, hogy farizeusokként viselkedünk, álságos a szeretet bennünk. Ideje felismernünk, hogy nincsenek garanciák Isten előtt, illetve csak egy, ha meghallgatjuk, elfogadjuk, de még inkább befogadjuk Isten szeretetét! Aminek bizonyítéka az, hogy képesek vagyunk Isten szeretetét szétosztani, átengedjük magunkon, hogy általunk mások is felismerjék, hogy Isten a szeretet!
Mert, ahogy az Ószövetségi közösség, úgy a ma élő emberiség sem Istenülhet, csak az egyén szabadsága által, mely engedelmes az isteni szeretet rá áradó parancsának! El kell fogadnunk – alázattal, és szerény szelídséggel – hogy Isten a világ megváltását Szent Fia által, de értünk, bennünk, és rajtunk akarja beteljesíteni, ami nem kényszer, hanem ajándékozó szeretet általa.
Ó Istenem, ki Istenünk vagy, és a mindenség királya, „légy szíveink Ura most, hogy Ura légy az örökkévalóságban. … Az életet mindig Belőled, a Te szeretetedből merítsük, hogy szétáradjon az emberek között. Hallhassunk meg minden pillanatban, hogy csak belőled éljünk, és Te áradhass szét szívünkben!” (Pio atya imája) Ámen:/
