Az Úr küldi hozzám prófétáját
Jer 26,11-16.24 - Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: „Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.” Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!” Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: „Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.” De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.
Mt 14,1-12 - Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: „Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.” Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
/:Én nem vagyok, sem Jeremiás, sem Keresztelő János, sem Jézus. De ugye nem vagyok Heródes sem! Ez utóbbi az, ami aggaszt, hogy mint ember, ki gyarló, esendő vagyok, csak annyira lélektelenné ne legyek, mint Heródes. Milyenek az ünnepeim? Magamat alázom meg, odaáldozom, vagy felemelnek? Méltóságommá válik az ünnep, vagy olyan méltatlanok hozzám, hogy a sárba rántanak? Szélsőségekről beszélek, de csak azért, hogy a színek orgiáját felvillantsam, különbségeket érzékeltessek az Istennek tetsző, és Istentől idegen örömök között. Juthatok-e ünnepléseim közepette arra, hogy olyan vágyat engedjek magamban elhatalmasodni, mi ellentétes azzal, mi engedelmesség Istennek? Lehetek alárendeltje bármilyen emberi vágynak – akár bennem gerjed, akár bennem gerjesztenek -, mely eltávolít, netán elszakít Istentől? Heródeshez az Úr elküldte Keresztelő Jánost, nem akarta érteni az üzenetet, sőt elhallgattatta. Isten elküldte hozzá Jézust, érezte Heródes, hogy itt valami hasonlatosság van János esetéhez, felébredt benne a bűntudat, de sietve elaltatta, visszautasította Istent.
Mindannyiunknak van magáról képzelt hatalma a világában. Az én hatalmamat a világban mire használom? Mennyire tartom magaménak, és mennyit tartok meg abból magamnak, a magam javára? Ha valós is a hatalmam, azt mennyire tartom magam érdemének, és mennyire Istennel eszközéül, mellyel élnem az Ő dicsőségére kellene, de semmi esetre sem ellenére kifordítani. Észreveszem életemben Isten szólításait, a hozzám küldött prófétát, aki int, figyelmeztet, megszólít Isten szavával?
Lélek által élni, vagyis szoros kapcsolatban Istennel. A magam részéről imádságban, böjtben, szemlélődésben – elmélyülésben, és gyakorolva az isteni szeretetet, hogy érzővé és értővé lehessek Isten érintésére; szelíd, csendes gyengédségére. Bizony értenem kell, hogy míg a magam erejében eltelve erőmből élek, mi akaratomat működteti, vágyaimat gerjeszti, addig még mindig valamit megakarok tartani magamból magamnak, még nem elég az alázatom arra, hogy Isten szeretetében teljes lehessek. És ez így lesz mindaddig, míg testemben élek, elveszek erőt a lélektől, hogy életem legyen e világban. Ez természetes, mert Isten most még arra ad nekem erőt, hogy e világban éljek, hogy ebben a világban legyek az Ő dicsőségének hírnöke, de készületben kell lennem, hogy mikor e testből elhív, alkalmassá váljak a lélek teljességére, feltaláljam magam, életképessé lehessek arra az életre, mikor már a test nem lesz segítségemre, csupán a lélek, a szeretet fog dominálni. Már nem fog motiválni a hit, a remény, csak a szeretet marad, melyet Istenből kell tudnom meríteni, amit már most is gyakorolhatok. Erre van most még a hitem és a reményem, melyek köldökzsinórjaim az Istenhez, a természetfölöttihez, akiből vagyok, és akihez tartozom, és akihez tartok! Hogy ne legyek Heródessé!
Köszönöm Istenem megvilágosító kegyelmedet, add, hogy ehhez ragaszkodni legyek képes minden élethelyzetemben, minden kísértésben, és minden megpróbáltatásban is. Ámen:/
