Különös érték a szeretet
Préd 1,2; 2,21-23 - „Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj! Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
Kol 3,1-5.9-11 - Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.
Lk 12,13-21 - Valaki megszólította a tömegből: „Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő azt felelte neki: „Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?” Aztán így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: „Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.” Majd azt mondta: „Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.”
/:Ki hiúságát dédelgeti, pedig a hit kegyelmében részesülhetne, a bölcsességének hiányát szenvedi! Ezért sajnálatra érdemes, hogy milyen szegény. Bizony ilyen vagyok magam is, míg a test kívánságát, vágyát, hatalmát szolgálom, amikor életem ennél jóval többre lenne érdemes. Elbújunk oly sokszor a mögé, hogy jó sorsot akarok hagyni utódaimra, hogy felelős vagyok a közösségért, a nemzetért, de amikor ezeket kijelentjük, akkor minduntalan a magunk jólétére gondolunk – merjük beismerni – álságosak vagyunk, hiúak, másokra hivatkozunk, hogy magunk életét bebiztosítsuk. Milyen ritkán, és mennyire felületesen gondolunk arra, hogy felelősségünk van a lélek értékeinek ápolásában is. Sőt, ha Jézus szavait komolyan veszem, akkor be kell ismernem, hogy arra volna a legfőbb dolgunk vigyázni, és gazdagítani, közösségi értékünkként kezelni, kincsünkként ápolni, gondozni. De bármilyen érték mit használ, ha az a hiúság tévedéseinek válik áldozatává. Talán ez a legfőbb gyengeségünk, amelyből a bűn fakad végül.
Mindannyiunk családba születik, idős rokonaink, nagyszüleink, dédszüleink életpéldája talán pontosan abban kell, hogy példaértékké legyen bennünk, hogy ők azok, akik megélve életüket – ha életük példává ért, mert a kegyelem hordozói – eljuthattak arra a letisztult bölcsességre, amiben felfedezhetjük, hogy az életben mi is az, ami a legértékesebb, a legfontosabb kell, hogy legyen, hogy aztán a mi életünkben, talán már emlékké töpörödve, de esszenciává, aromává lehessen, amiről hinnünk szabad, hogy Isten szerelmes ajándéka számunkra. Olyan kegyelem, ami megengedi nekünk, hogy ráépülve, egy magasabb életcélt legyünk képesek megcélozni, a világ ellenében. Lelki értéke ez a családnak, az egészséges családnak! Benne állva az életben, szeretve a múlt bennünk élő csodáját, így lehetünk alkalmasak arra, hogy szeretni bírjuk a jövendőt is. A létezés titka ez, tovább éljük a múltat, és a múltat beleéljük a jövendőbe. Ahogy a nagyszülő szeretete él tovább bennünk, és ahogy azt beleszeretjük utódainkba, úgy visznek magukkal – szeretetük által őseink Isten országába, hogy örökségük örökségünkké lehessen, ha hiúságból útját nem álljuk szeretetüknek. Ez a mi dolgunk gyermekeinkkel, utódainkkal is: beléjük szeretni Isten szeretetét, mi bennünk él, ha hiúságunkkal félre nem értjük, el nem torzítjuk az igazságot. Így válik sorsunk felelősségünkké.
Istenem, köszönöm a barátot, köszönöm, hogy a barátban felismerhetem a Te gyöngéd figyelmeztetésedet, gondoskodó szeretetedet, áldásodat, megszentelő jelenlétedet. Segíts meg engem, hogy mint kapocs, képes legyek összekötni az időt a Te időtlenségeddel, a múltat és a jövőt gyarló jelenlétemmel, hogy múltam, jelenem, és jövőm Benned teljesedjen és legyen egységgé, mindazokkal, kik szeretetedben egyek lehetünk! Ámen:/
