Hallhatom, meghallhatom, ha hitemre hagyatkozom!
Jer 28,1-17 - Történt pedig ugyanabban az esztendőben, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában, hogy ezt mondta nekem Hananja, Ázur fia, a Gibeonból való próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép szeme előtt: „Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden felszerelését, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya elvett erről a helyről, és Babilonba vitt. Joachint, Joakim fiát, Júda királyát, és Júda összes száműzöttjét is, akik Babilonba mentek, visszahozom erre a helyre, -- mondja az Úr, -- mert összetöröm Babilon királyának igáját.” Ekkor szólt Jeremiás próféta Hananja prófétához a papok szeme előtt és az egész nép szeme előtt, akik az Úr házában álltak, és ezt mondta Jeremiás próféta: „Valóban úgy tegyen az Úr! Váltsa valóra az Úr igéidet, melyeket prófétáltál, hogy visszahozzák az Úr házának felszereléseit és az összes száműzöttet Babilonból erre a helyre! De hallgasd csak meg ezt az igét, amelyet én mondok füled hallatára és az egész nép füle hallatára! Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak ősidők óta, háborúról, bajról és dögvészről prófétáltak sok ország ellen és nagy királyságok ellen. Arról a prófétáról, aki békességet prófétál, akkor ismerhető fel, hogy azt a prófétát valóban az Úr küldte, ha a próféta igéje beteljesedik.” Akkor Hananja próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. Majd ezt mondta Hananja az egész nép szeme előtt: „Így szól az Úr: Így töröm össze Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakán.” Jeremiás próféta pedig elment útjára. Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananja próféta összetörte az igát, amely Jeremiás próféta nyakán volt: „Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat! Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasigát teszek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadnezárt, Babilon királyát, és szolgálni fogják őt; még a mező vadjait is neki adom.” Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananja prófétának: „Halld hát, Hananja! Nem küldött téged az Úr, te mégis hazugsággal biztattad ezt a népet. Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben.” Meg is halt Hananja próféta még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.
Mt 14,13-21 - Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban azt mondta nekik: „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.” Azok ezt felelték neki: „Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.” Azt mondta nekik: „Hozzátok ide azokat.” Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
/:Jézus emberi valóságában mégis Isten hatalmát gyakorolja a világban. Nagysága abban teljesedik ki, hogy fel sem merül benne annak gondolata, hogy visszaéljen Isten akaratával, hatalmával. De fel sem merülhetett volna, hiszen abban a pillanatban Isten megvonta volna tőle e hatalmat. Ha hinni nem tudnék Jézus Istenségében, önmagáért, akkor hinnem kéne az evangélisták lejegyzett történeteinek legalább. De hitemben most, csak megerősítő kegyelem az Evangélisták által lejegyzett csodák.
Az Istenből kiváló, e poros teremtett, és bűnös világba belehelyezkedő Fiú, akinek harminc év kellett ahhoz, hogy magában egyesíteni bírja a teremtést és a Teremtőt - ebben az egységében az igazság minden részletét, a szentnek minden hatalmát, és a szeretet ellenmondást nem tűrő bölcsességét - elég volt három év, hogy mindent átadjon abból, amit az Atya az Ember számára egyértelművé akart tenni. És ez a három év majd kétezer éve, még mindig tart, hogy minden nemzedék, mely esélyt kap erre az életre, megvilágosítást nyerhessen arra, hogy az Ember számára az élete, több mint jelenvalóság! Hiszen a Fiú emberségében megélt élete minta, példa, leképezése annak, amire az Embert rendelteti az Isten. Mert Krisztus életébe, majd szemünk láttára zajló utolsó 3 évébe sűrítve benne van minden igaz ember élettörténetének, minden lényeges eseménye: a keresztségétől, a tanúságtételen át, az egyéni szenvedéstörténete, majd áldozata, és végül a testében megigazult feltámadása az örök életre, mely egyesíti számára a testi és szellemi valóságot. Az anyaméhtől a teljességig, az egyén fejlődésének minden fázisa Jézus példáján keresztül felfedezhető, és felismerhető, melyre Isten azt várja tőlem, és mindannyiunktól, hogy tudatos igenléssel vállaljuk magunkra, fogadjuk el, mely feltétele annak, hogy Isten irgalma végül, az utolsó napon üdvtörténetünk beteljesedésére juttasson bennünket. Jézus minden csodája azt kell, hogy érthetővé tegye a számomra, hogy cselekedeteimben nem a magam szándékainak kell megfelelnem, hanem annak az akaratának kell engedelmessé lennem, aki létezésem okát ismeri, tudja, és akarja. Szolgálattevő vagyok, mely szolgálatért a végén fognak fizetni, csak tanuljak meg végre engedelmességet, alázatot, hűséget; annak a szabad akaratnak birtokában, melyet rám osztott a teremtő akarat!
Jézusnak van egy figyelemre méltó válasza, amikor a vakon született miatt kérdezik, hogy mi annak az értelme. Amire Jézus így válaszol: senkinek vétke nem oka, „hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” Amit magamra úgy veszek, hogy minden, mi természettől fogva van, Istennek nincs akarata ellenére, de akaratát nekem kell elfogadni, nekem kell alkalmazkodni az Ő akaratához! Nem értem akaratának okát, pedig szeretném? Hát mert nem vagyok rá még elég alázatos, engedelmes, hogy feltárja előttem titkait, vagy már nem is lehetek rá érdemes, hogy feltárja előttem a titkát, és ezért a szenvedés az, amit Isten akarata mér rám.
Egy biztos, Uram, Istenem: nem kételkedem Benned többé, tudom, hogy szeretsz, és szereteted az, ami javamra van. E szeretetben tarts meg, és vezess üdvösségemre! Ámen:/
