Szolgálni jóságát

Az egész életünk arról szól, hogy keressük helyünket a világban. A világban, melynek dinamikája van, állandó mozgásban van, mely tőlünk független, mégis hat ránk; és mely világ tart valahová, de nem tudjuk hová. Akár sodródunk vele, akár tudatosan haladunk benne, ki nem térhetünk előle, még sem mindegy a magunk sorsát illetően. Mert ha sodródunk, beleveszhetünk az áramlatokba, míg, ha tudatosan haladunk, építjük sorsunkat, akár rátalálhatunk a világ főáramlatára, mely a végtelenbe tart, mely végtelent nevezhetjük nyugodtan – alázattal Istennek. Uram! Add nekem szavaidat, és töltsd meg élettel bennem! Ámen Vége egy évnek, egy egyházi évnek is, ettől kezdve új blogban olvashatók napi elmélkedéseim: http://eleszto.blog.hu - n.

Friss topikok

  • annonimka (törölt): Mondhatom ezt nagyon nagyon figyelni kell hogy megértse az ember ,de kell a megértés kell.És akkor... (2010.02.22. 21:17) 10.02.18. Ige-hallás

Linkblog

Fogadj el Uram szolgálatodra!

2010.08.07. 06:38 Jobb lator

10.08.07. Ige-hallás

Hogy hitem által éljek!

 

Hab 1,12 - 2,4 - Nemde te vagy, Uram, kezdettől fogva az én Istenem? Én Szentem, mi meg nem halhatunk. Uram, te hívtad őt az ítéletre, erőssé tetted, hogy büntessen. A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat, a gonoszságot nem szemlélheted. Miért nézed tehát e gonosztevőket, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszó-mászót, melynek nincsen gazdája. Valamennyit kifogja horoggal, kihúzza hálóval és varsájába gyűjti; ezen örvend és ujjong. Ezért mutat be áldozatot hálójának, és áldozik varsájának, mert általuk lett kövérré osztályrésze, és válogatottá eledele. Nemde szüntelen kiveti hálóját, és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket? Kiállok őrhelyemre, megvetem lábamat a sáncon, és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám, és mit felel panaszomra. És felelt nekem az Úr és mondta: „Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.”

 

Mt 17,14-20 - Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett előtte és azt mondta: „Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Azt felelte nekik: „A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, „menj innen oda”, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”

 

/:Magamra ismerek. Hogy miért nem vagyok képes cselekvő keresztény életet élni? Semmi más oka nincs, mint kishitűségem. De miért foglal le annyi energiát bennem a kishitűség? Mert hagyom, hogy annyi más, felesleges, tőlem, és Istentől idegen dolog elvonja figyelmemet Istenről. Azt mondja Jézus, hogy a legfontosabb, a legszükségesebb dolog hallgatni az Úr szavát (Lk 10,38-42 és Mt 6,33), hogy rátaláljunk igazságára, és az igazságommá legyen! Ne engedjem magam a világ dolgai által félrevezetni. Erre kell figyelnem, és erre kell figyelmét irányítani annak is, kiket szeretek, kiket szerethetek. Hogy az égben legyen a kincsünk, hogy kishitűségem elsorvadjon, és a hit által éljek, és éltessek!

Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.” Hogy az igaz, a „hite által élni fog”! Életre vagyunk rendelve, meghívva. A kérdés az, hogy életre vágyok-e, vagy halálra? Nem lehet mindkettőt, csak az egyiket választani, és nem engedhetem meg magamnak azt a könnyelműséget, hogy döntésemet későbbre halasztom, addig pedig mindkettővel szórakoztatom magamat. Isten komolyságot vár tőlem, elköteleződést, ha még szangvinikus is vagyok, vagy flegmatikus is, ne nyugodjak ebbe bele, képes vagyok rá, hogy változzak. Ez az élet arra van rendelve, hogy változzak, hogy magamból kihozzam azt, amit csak lehet; de ne a magam hasznára, hanem Isten dicséretére! „A földi szenvedés, ha a szeretetben viseljük, keserű burokként tartalmazza az új élet magvát, az Isten dicsőségének kincsét, melyet az örökkévalóságban kapunk osztályrészül.” – tanítja II. János Pál.

Bizony nem magamnak való vagyok, hanem hogy küldetésemet beteljesítsem, Isten dicsőségére, melynek ajándéka vár az örökkévalóságban. Ha ennek hite, reménye és szeretete fog éltetni, betölteni egészen, akkor mondhatom, hogy legyőztem kicsinyhitűségemet, addig pedig igyekszem minél teljesebbé tenni Isten létezését - ismeretét magamban. Jézushoz minél jobban hasonlóvá válni, hogy barátjának mondhasson. Istenem e törekvésemben erősíts, vezérelj, és segíts! Ámen:/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://misszio.blog.hu/api/trackback/id/tr472204836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása