A hit csak az alap
Bölcs 18,6-9 - Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek, hogy jól ismerve az esküvéseket, amelyekben hittek, bátrak legyenek. Így bizalommal várta néped az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét. Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál. Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei, s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt, hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak, és felhangzottak tőlük az atyák énekei.
Zsid 11,1-2.8-19 - A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől - és pedig egy ereje vesztettől - olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak” [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát - előképül - vissza is nyerte.
Lk 12,32-48 - Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: „Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.
/:A hitem, csak alap, amire építkezhetek, és amire építkeznem kell! Erre kaptam, erre szolgál, erre kell használnom hitemet. Kelletlen bölcsességem, vagy hasznomra válik? Bírom-e megvallani magam is, hogy csupán zarándok, jövevény vagyok e földön, ki átutaztamban keresem hazámat, s nem e földön akarom meglelni? De uti tarisznyámat sokra tartom, mit kaptam, hogy utamon meg ne éhezzek, és kitartson utam végéig?
Van ebben az uti tarisznyában egy könyv, amit rám bízott Uram, ahogy mindannyiunkra is. Ez a legsúlyosabb, és a legnagyobb terhem. Még annál is nagyobb, mint az a kor, és az a hely, amelyben át kell haladnom utamon. Mert ebben a térben és időben kell megfejtenem, megértenem Uram akaratát, amit egyedül nekem ad, rám bíz. Tőlem vár, hogy utamon elvégezzek. Ezek nem akadályok, hanem meghívások, amire a szeretet értelmezésével kell válaszolnom, kezemet nyújtani, és mások kinyújtott kezét elfogadni, megragadni. Ők azok, akik nem hagynak, hogy utamon eltévedjek, elcsüggedjek, elbizonytalanodjak. Ezért van szükség alázatomra, szelídségemre, hogy közömbössé, közönyössé ne váljak azok iránt, akikben fel kellene ismernem Uramat.
Állandó figyelmem középpontjában Ő legyen, ki tudom, hogy eljön, megérkezik, és arra számít, hogy én várok rá. Aki nem csak számon kérni akar, hanem számára az vagyok, akire sokat akar bízni, hogy általam sokakat üdvözíthessen. Méltónak akar találni! Nem büntetni akar, nem elítélni akar, de megítél mindeneket, így engem is. Mozgásban kell lennem, mégpedig felé, hogy az oda vezető úton rám találjon, és rám bízhasson feladatot. A feladatok acéloznak meg, és bizonyságot adnak Benne, hogy az által hitem még erősebb, állhatatosabb legyen. Nem szabad megtorpannom, elbizonytalanodnom, és utamon állandó kontaktusban kell maradnom Vele.
Uram, köszönöm, hogy ezt az időt, ezt a napot rám bízod, hogy bízol bennem. Segíts, hogy számomra mindig a Te országod legyen az a kincs, amiért mindenemet képes vagyok feláldozni, oda adni. Add meg, hogy mindig felismerjem azokat a kezeket, amelyekben Te nyúlsz felém, és azokat, amelyek Teutánad nyúlnak, és számukra a Te szeretetedet tudjalak adni. Adj nekem békességet, a Te békédet és szelídségedet, hogy bizalmadat kiérdemelhessem! Ámen:/
