Testvéri közösség szeretetben
Ez 9,1-7; 10,18-22 - És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: „Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!” És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál. Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán. Azt mondta neki az Úr: „Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!” És hallottam, amint azt mondta nekik: „Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek; öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!” Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak. Azt mondta nekik: „Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!” Azok kimentek és megölték a város lakóit.
Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kobár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kobár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.
Mt 18,15-20 - Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
/:Kérdezem Jézus: ki az én testvérem? És tisztázni szeretném magamban még azt is, hogy mit kell értenem ellenem elkövetett vétken, mit testvérem elkövethet ellenem?
Az első kérdésemre Jézus maga válaszol: "Azok … a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát." [Lk 8,21] A második kérdésre Pálnál találok támaszt: „ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel.” [1Kor 8,12] Krisztus az igazság. Mert nem az a vétek, mi gőgömben, vagy magam igazságérzetében sért, hanem az, mi megrontja Istennel való egységemet, vagy eltéríteni akar Isten igazságától! De az is lehet, hogy én teszek ilyet, akarva, vagy akaratlanul is! Bizony, az az igazi szeretet közösség, testvéri közösség, ha egymásért olyan felelősséget érzünk, mely felelősségben a magam üdvössége sem ér többet, mint a másiké. De úgy is tekinthetem, hogy a másik üdvössége sem lehet kevesebb, mint a magamé. A közösség abban áll, hogy egyek vagyunk, közösek, és rangon felülien közösek abban az értékben, mely Krisztusban válik értékké, és Benne őrizzük, őrködünk az érték felett! Ettől válik szeretet közösséggé, hogy mi mindannyian, kik a testvéri közösséget magunkra vesszük, elkötelezzük magunkat egymásért, Krisztusban; félreérthetetlenül, megmásíthatatlanul, ideológiáktól mentesen! Erre vonatkozik Jézusnak a figyelmeztetése: „Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy „bánom”, bocsáss meg neki.” [Lk 17,4] Ez teszi közössé értékünket, mellyel közösséget vállal Jézus is Istenben velünk!
Nem lehet méltatlanná méltóságunk! Ezért kell figyelmeztetnünk egymást, ha méltóságunkat egyikünk is veszélyezteti – nem az egyén méltóságát mondom (!). Ebben kell megtalálnunk nyugalmunkat, békességünket, hogy Te vigyázol rám, és én vigyázok Rád, hogy közösségünk Jézus Krisztusban, az Atyában, a Szentlélek kegyelméből soha ne sérüljön. És, hogy ez a védőháló működhessen, a szeretet nyíltságában kell megélnünk közösségünket, álarcok, és szerepek nélkül. Ez az, ami indokolja, hogy legyenek még egyházközségen belül is kisebb közösségek, de ezt a közvetlenséget kell megélni családon belül is, amire a gyermekeket nevelni kell, és bizalmat ápolni, gondozni.
Uram, Istenem, add meg nekem, hogy erre a lelkületre mindenkor nyitott legyek, a szeretet alázatával megajándékozó, és megajándékozott lehessek! Áld meg közösségeinket, és add meg, hogy ebben a szentségben bizonyosságunk legyen, mely hitünket megerősíteni legyen képes. Ámen:/
