Ha felnézek az égre, meg kell ott látnom Máriát
Jel 11,19a; 12,1-6a.10 - Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].
Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.
1Kor 15,20-26 - Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.
Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
/:A végeláthatatlan dicsőség kapujában ott áll Mária. Már a feltámadásra készületében. Ahogy a kánai menyegzőn is, sürgetően, figyelmeztetően, intően. Hogy kiket Krisztus szeretetében felismer, bennünket, meggyőzzön Isten országának öröméről. Az az ujjongó öröm, ami betöltötte a várandós anyai szívét, és Isten asszonyaként boldognak érzi már magát, az ne elégedjen meg ezzel. Magára vonva figyelmünket, akarja megosztani velünk élményét, ami alázatában érte Őt. Máriának megtapasztalt élménye Isten irgalmassága, ami mindazokra érvényes, kik félik az Istent, ahogy Ő. Mária számára nyilvánvalóvá lettek az Írás szavai, hogy semmit nem érnek az Embernek okoskodásai, az ember magára vont, a világtól kikényszerített hatalma, ami Istent nem téríti el a maga szándékától, és bölcsességétől, mit azért küld a világba, hogy hatalmába vonja a világot az Ember által is. Mária a Lélekből fogant, és ebből a lélekből fogannak itt szavai is, hogy ezen a mai ünnepen keresztül is hozzám elérjenek, onnan a szikrázó, menydörgő egekből a földre. Máriának egyetlen vágya, hogy lelkének magasztalásában, és szíve ujjongásában képessé váljak osztozni. Megértsem a hit, életet fakasztó erejét, és vágyakozzak, készüljek, magam is vonzani bírjak másokat az Egek Dicsőségébe, ahogy teszi ezt Ő maga! Igen, akarom Mária a közösséget Veled, Isten országában, Isten dicséretében! Aki égi édesanyámként több akarsz lenni: mint Isten asszonya, a mindenek asszonyaként akarsz engemet is Istenhez vonzani, hogy az örök szeretetben legyünk egyek, melyre befogadóvá kell válnom, alázatomban, Istenfélelmemben.
Istenem, küld el angyalaidat, hogy védőszentem és őrangyalaim Mária közösségébe juttassanak el, a Te dicsőségedbe, a Te dicséretedre és magasztalásodra! Ámen:/
Mária!
Minden szó felett tündöklő!
Mégis Benned a szó erénnyé lelkesül.
Kit képzeletem befogni szeretne,
de mire gondolom, kicsordul,
mint féktelen, zsendülő kovász.
Felkapni próbállak könnyedén,
ahogy kiszökken lelkesedésem,
ihletett vágyam a tiszteletre,
és imádatom a csodálattól,
mi vágyadban őszintén nemes.
Így vagy Te az asszony - enyém is!
A létezés örök izgalmának virága;
kinek illata áthatol az ég redőin,
hogy felkeltsed érdeklődésemet
akaratodra. Mint liliom balzsamára.
És láttatod libbenő fátyolod uszályát.
Érinthetem! Hozzád szabhatom látásom,
tapintásomban megsejthetem,
kiben megszentült ragyogásod;
és kiben fájlalhatom a hiányod.
Veled tudom elviselni királyságom!
Ki kettősségedben hordozod tisztaságod:
az anya és szűz - ez örökös valóságod,
trónra ültetve: a Madonna oroszlánon!
- ki felfakasztottál Istenfiúságot!
