Az öröm lélekből fakad
Jel 21,9b-14 - Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt [Lev 26,21G], és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét!” Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre [Ez 40,2], és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet [Iz 52,1], amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz. Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei [Ez 48,31; Kiv 28,21]. Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu [Ez 48,31-35]. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Jn 1,45-51 - Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.” Natanael erre megjegyezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp azt felelte neki: „Gyere és lásd!” Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”
/:A lélek jelenti ki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Bár lenne léleklátásunk ilyen egészséges, hogy felismerjük, mikor szájunk által a lélek szól! Hogy észrevegyem, elég hozzá a hitem! A hit több mint csupán kegyelem, a hit életerő, ösztön felett álló hatalom. Azért mondom ezt, mert arra érzem magam képesnek, hogy a kegyelmet a világtól idegen, a természetes felett állóként értelmezzem, ami az embertől idegenül létezik; pedig pontosan Isten csodálatos jelenvalósága az, hogy emberi erővé, cselekvő emberi lényeggé lesz a kegyelem által. Hétköznapivá minősül, annyira, hogy már érzéketlenekké válunk iránta, így teszem érzékelhetetlenné, és így válok iránta érzéketlenné. Bizony, ez a lelketlenség, hogy a lelket kiközösítem testiségemből, elvonatkoztatom magamtól, testiségemnek nyilvánítva a lélek képességeit. Már pedig a lélek képessége az, aki nem én vagyok, de aki Isten akar lenni általam! Mert én nem Isten vagyok, de istenivé lehetek az által, ha alázattal elismerem bennem, a magának életteret követelő Istent. Nem találok jobb szót, mint, hogy követel, pedig nem követelődző, hanem, sokkalta inkább felajánlkozó, hogy általa lehessek teljesebb értékű ember. Bizony, észre kell vennem, hogy az Isten ereje felemel, értékemet növeli, és nem lealáz. A végtelen teret bontja ki látásomnak, hallásomnak, értésemnek, minden érzékelésemnek. A kegyelem által, minden pillanattal értékesebbé válhatok; a teremtés csodája ez. Ahogy minden pillanatban újra, újjá teremthetem azt a világot, melyben vagyok, melyben teremtett valóságomat felismerhetem! Nincs veszendő pillanatom! Csupán elvesztek egy pillanatot, mikor nem ismerem fel a bennem teremtő kegyelmet!
Olyan irodalminak tartjuk, mikor elhangzik, hogy „látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.” De, valóban csak ennyi? Hangulat, egy érzést akar felkelteni bennünk Jézus e kijelentésével? Nem hiszem, itt kinyilatkoztatja Jézus, a Krisztus, hogy Isten képességei az emberi természeten túl sokkalta többre képes, méltatlan Istenhez, hogy az ember egy érzésvilágba bezárja az Isten jelenlétét, aki az élet, és azon túl a létezés maga, aki minden emberi képzeleten felüli szeretet!
Mikor e gondolatok letisztulnak bennem, és létem részévé válnak, egy határtalan öröm ízét kezdem ízlelni, mintha ízelítőt kapnék a mennyei örömökből. Köszönöm Istenem, hogy szeretsz, szeretetedbe foglalsz, és e szeretetben engedsz megerősödni, hogy egykoron kiteljesedni bírjak Benned, és a teljességedben lehessünk egyek, kik az el Camino-t járjuk! Ámen:/
