A valódi érték felismerése
1Kor 1,26-31 - Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” [Jer 9,22k].
Mt 25,14-30 - Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: „Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!” Az ura azt válaszolta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”
/:Mim van? Mi az mi enyém, vagy, amivel enyémként bánhatok? E világi példát állít elénk Jézus, de rá kell ébredni, hogy egészen másról beszél, mi anyagi haszonhoz, vagy a világban belőlem, utánam megmaradó értékhez nem is fogható! Lehet értékem azon túl, mint amit e világ értéknek tekint? De, hát azt az értéket, mi e világban ismeretlen, az hogyan válhat értékemmé, hogyan törekedhetek arra, hogy az az érték értékemmé, értékrendem központjába kerüljön?
Itt kell feltennem azt a kérdést: hogy tulajdonképpen ki vagyok én? Önmagam beteljesedésére vagyok? Vagy valaki általam akar beteljesedni? Egy lény vagyok, e világban oly sok élőlény között egy, és ennek a lénynek egy pillanatnyi példánya. Lehet nekem közöm bármihez, mi nem e világban érték? Nem csak azért van minden, hogy én itt 50-70 évig jól ellegyek – magamban, magamnak, magammal?
Mik ezek a talentumok, amiket valaki rám bíz? És a dolgom az lenne, hogy azt megsokszorozzam? És végül is mennyit bíztak rám? Mennyire bíznak bennem? Hát, erre az 50-70 évre kaptam elég kérdést, hogy megválaszoljam. Vajon sikerülhet, vagy inkább hagyjam, és élvezzem az életet a magam hasznára?
És, akkor jön egy Pál nevezetű ember, aki ismerte Jézust - aki beszélt a talentumokról -, és azt mondja, hogy én egy istenség része vagyok! Annak az Istennek a része, akinek része Jézus is, aki egyébként Krisztus, a felkent. Akiben Isten elrejtette az én számomra a létezésem teljes bölcseletét, igazságát, sőt: Aki engem érdemesnek talált arra, hogy kiválasszon arra, hogy mind azt, mi Krisztusban rejtve van, én előttem többé ne legyen titok, számomra felismerhető, megismerhető, és életemmé lehet! Az Isten számomra többé nem kell, hogy titok, titokzatosság maradjon. Ha már az Isten számomra nem titok, akkor az a titok, mi övé, már az én értékemmé lehet, mi e világi értékemet növeli meg. Több lehetek, mint ami e világ! És ez az a titok, ami számomra egy örök életet jelenthet. Az érzéki test többé nem korlátoz, nem határol be, hiszen, ha ez elfogy, kivész belőle az életkedv, akkor feltámadhatok a szellemi életre, ahol már a lélek választja meg magának az alakját. Egyetlen feltételnek kell ehhez megfelelnem: hogy elfogadjam, az Isten minden értékfelett állóságát! „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”! Aki egyedül az én személyem részére meghatározható, mindenek feletti értékem!
Pazarló szeretetedet nem utasítom vissza Istenem! Élni akarok vele, életemmé váltani, hogy életem szeretet legyen, a Te szereteted legyen életemmé. Ahogy Szent Bernát mondja, hogy a legtökéletesebb szeretet, amikor Istent önmagáért szeretem. Hogy az alázat olyan természetességemmé legyen, ahol magamnak már nem követelek semmit. Uram, vezess tökéletességedre, és adj társakat utamon! Ámen:/
