Isten iránti érzéki szeretet sem lehet szégyen
Sir 3,17-18.20.28-29 - a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját! Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél, A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk. A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.
Zsid 12,18-19.22-24a - Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.
Lk 14,1.7-14 - Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: „Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: „Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: „Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.' Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.
/:Te, e napnak hajnalán felém nyújtod kezed, hogy felemelj. A hajnal pírjával rám teríted köntösöd, hogy ne dideregjek, melengetsz, édes szóval, simogatóan. Egy új nap reményével, melyben dicséretedre szólítasz, hogy önmagadért bírjalak szeretni, megvetve a test örömét, csak Neked bírjak örülni! Megint, és újra egy új remény az új napban, amelyben megszólítasz, rá érdemtelenül. Hogyha méltóságodra igennel felelek, elillanjanak bűneim, „mint a dér a melegben”, és csak Benned gyarapodhassak. Ki a nem érinthető hegy vagy, a szeretet magaslata! Mi megmászhatatlan annak, ki testében szorongva zsibbad, míg kitörni vágyakozik, hogy teljesülhessen végre minden szerelem, mire hívod, és rendeled. Ez a lélek lehelete, mi nem válik köddé, de körül leng, vonzóan és édes illatával, ahogy kedvesét zsongatja szerelmese. A szellem játéka, mi megrészegítő, mégis int, hogy meg ne bóduljak, bírjam a játék komolyságát, tisztaságát, szabályait, minek örömét közben azért meglelem. Hogy megbizonyosodj bennem, hogy bizalmam teljes, és engedem, hogy felemelhess, míg magam szerényen elviselem! Semmit sem követelve, nem várva érdemekre, hogy az élet kényeztessen. Egyedül tiéd legyen minden érdem! Akinek szolgálatára én felesküdtem, már mikor szerelemben megszülettem, bár az égben lettem elrendelve!
Elém jössz, hogy e napba beleszerethessek, megáldasz, minden gondolatomat megszenteled, megszelídíted; hogy létedet felismerjem, és e nappal dicsérjelek, magasztaljam minden tetted, áldjam neved, irgalmas jóságodat zengjem! Legyen szent e pillanat, s ragyogja be a napomat, és kire általam szereteted ráragyoghat! Ámen:/
