A hit jó harcát megharcolni állhatatosan
Ám 6,1a.4-7 - Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon, és nektek, elbizakodottak, Szamaria hegyén, ti előkelők, a nép főemberei, akikhez folyamodik Izrael háza! Elefántcsontágyakban lustálkodnak, és kereveteken henyélnek; lakmároznak a nyáj bárányaiból, és a csorda borjúiból. Danolásznak hárfaszó mellett, - azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak - serlegekből isszák a bort, a legfinomabb kenettel kenik meg magukat, és semmit sem törődnek József romlásával. Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe, és véget ér a henyélők tobzódása.
1Tim 6,11-16 - De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást. Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett ugyanarról az igaz hitvallásról: tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen!
Lk 16,19-31 - Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” Ábrahám ezt felelte neki: „Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.” Erre az így szólt: „Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt válaszolta: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!” Az erre így könyörgött: „Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.” Erre ő azt felelte: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”
/:Ne engedjek a világ csábításának! Még, ha százszorta is könnyebb lenne úgy az élet, ne tűzzek más célt szemem elé, mint az örök életet! És mind ezt miért? Mert Isten embere vagyok, hiszem, és hitemben tapasztalatát bírom! Ezért harcolom magamban a hit harcát, mely harc e világba teremtett énem, társadalmi elvárásaimmal szembe kell, hogy menjen. Senki, még magam számára sincsenek kis kapuk, amiken be lehet osonni az örök életre. Az e világban erre szerzett tapasztalatok tévesek, hamisak, azok csak erre a világra igazak, ahol az emberek megvásárolhatók érdekeimnek. Csak ne feledjem, ki ezen a világon gyűjt kincseket, az ne várjon még odaát is kincsekre, mert nem lehet két úrnak szolgálni. Hát engedjem el irigylésemet, mi a gazdagok, a jómódúak iránt ébred bennem, ne is sajnáljam őket, inkább a szeretet kegyelmét gyakoroljam irántuk, a nélkül, hogy kioktató, fölényes próbálnék lenni, hiszen az nevetségessé válik szemükben úgy is. Ha hitem őszinte, akkor nekem életté kell válnom, és éltetővé, aki szelídségében, szerénységében és alázatában mutatkozik meg, de mégsem alázkodik meg. A bölcsesség lelke az, ki megtanít a helyes Isten- szeretet gyakorlására.
Azt mondja Pál: „szerezd meg az örök életet”! Tehát megszerezhető, nem lehetetlenség, de mit ér nekem, ha ott árva magányban leszek. Nem lehetek! Mert mit magamért megtenni képes vagyok, hogy elérjem az örök életet, az csak úgy lehetséges, ha szeretet munkálkodik bennem, ami pedig azt jelenti, hogy a magam szeretete nem lehet mások ellenére – szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Vinnem kell magammal azokat, akikben szeretetem Krisztusban megtermi gyümölcsét, akikért aggódó szeretetem a magamért való törődéssel egyező! Velük, és általuk lehetek érdemes az üdvösségemre! Ez a bátorító, és lelkesítő az üdvösségemért folyó küzdelmemben.
Áldalak Istenem, hogy van, kiket szeretni bírok Benned, akikkel egyenlően vágyom, vágyhatom üdvösségemet. Uram add, hogy ők egyre többen legyenek, akikért, és akik által egyre bizonyosabban vágyom elérni üdvösségemet, hogy az örök életben beteljesedhessen szeretetünk, ami sosem válhat már mulandóvá, és csalódásoktól is mentes, sőt, hiánytalanná lesz a teljességedben. Ámen:/
