Megváltónk él, üdvözítésünkre kész!
Jób 19,21-27 - Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem. Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal? Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
Lk 10,1-12 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.
/:Már máskor is éreztem rokonságomat Jóbbal. Nekem is, e remény „van eltéve keblemben”! Hiszem, hogy ez nem naivitás, hanem kegyelem, melyet Isten éltet bennem.
Ma reggel arra ébredtem, hogy kopogtat, Isten keltegetett az új nap ajándékával, nyomban imámmal feleltem, ajtómat nyitva ki előtte.
Ma Isten hozzám kopogtatott be ezzel a szóval: „Békesség e háznak!” És én békességét magamra veszem, hálával, engedékeny örömmel, mert vágyom békességét magamnak, és házam népének. Az én házam, lelkem temploma, hova szeretetemben dédelgetem azokat, kiket szeretetében ott magamhoz ölelhetek. Ma, azért fogok imádkozni e szeretett társaságért, hogy az Úr békessége szálljon le rájuk, és töltse el lelküket, testüket, és szellemüket, annak az örömnek érzésében, hogy „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Mert kik Isten békességét magukra veszik, azok számára öröm, hogy közel van.
Ha egy is lenne köztük, ki az Úr békességét visszautasítaná, nagy csalódás lenne számomra, és nagy fájdalom. Az a békesség, mely visszaszállna rám – róla -, szenvedéssé lenne inkább, és magam is megfogyatkoznék a békességben. Mert megérteném, hogy annak miért válna fájdalommá, káromlássá annak felismerése, beismerése, tudata, hogy „elközelgett az Isten országa”!
Átérzem a bűnös lélek fájdalmát, hogy mit jelent számára e megszólítás, és átérzem, hogy milyen féltékenységet, dühöt, haragot, reménytelenséget érezhet, ha arra kell rádöbbennie, hogy megítéltetik Isten ellen való tiltakozását, önző életét, amiben egész életében reménykedet, hogy elkerülheti, és ezért hányszor gondolt már az öngyilkosságra, hogy e gondolatoknak is elébe menjen, remélve, hogy azzal az ítéletét is elkerülheti, mert úgy él, hogy amiről nem tud, az nincs.
Nem akarom, se magamnak, se egyetlen szeretteimnek sem, de egyetlen ismerősömnek se, hogy ilyen együgyűséget, ilyen magára vállalt, embertelen lelketlenséget ismerjen el életszemléletének.
Istenem! Békességedet adod nekem, méltatlannak, mégis hálával tölt el, mert méltatlanságomat nem szeretem, sajnálom, bánom, bűnömként ismerem. Mikor a békességedet szeretném áldásodként vinni magammal minden szeretteimhez, minden emberhez is, akkor imádságos lélekkel teszem meg, hogy ráérezzenek, hogy nem feltétele ez alkalmasságunknak, de azért adod, mert alkalmassá akarsz tenni szeretetedre, méltatlanul is irgalmadat kínálod nekünk! Akarom irgalmasságodat! Akarom, hogy irgalmasságodban várjuk - vágyjuk mindannyian országod eljövetelét, békével, és örömmel! Ámen:/
