Szolgálni jóságát

Az egész életünk arról szól, hogy keressük helyünket a világban. A világban, melynek dinamikája van, állandó mozgásban van, mely tőlünk független, mégis hat ránk; és mely világ tart valahová, de nem tudjuk hová. Akár sodródunk vele, akár tudatosan haladunk benne, ki nem térhetünk előle, még sem mindegy a magunk sorsát illetően. Mert ha sodródunk, beleveszhetünk az áramlatokba, míg, ha tudatosan haladunk, építjük sorsunkat, akár rátalálhatunk a világ főáramlatára, mely a végtelenbe tart, mely végtelent nevezhetjük nyugodtan – alázattal Istennek. Uram! Add nekem szavaidat, és töltsd meg élettel bennem! Ámen Vége egy évnek, egy egyházi évnek is, ettől kezdve új blogban olvashatók napi elmélkedéseim: http://eleszto.blog.hu - n.

Friss topikok

  • annonimka (törölt): Mondhatom ezt nagyon nagyon figyelni kell hogy megértse az ember ,de kell a megértés kell.És akkor... (2010.02.22. 21:17) 10.02.18. Ige-hallás

Linkblog

Fogadj el Uram szolgálatodra!

2010.10.03. 06:43 Jobb lator

10.10.03. Ige-hallás

Az igazság hitében élni

Hab 1,2-3; 2,2-4 - Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: „Erőszak!”, és te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás.

És felelt nekem az Úr és mondta: „Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.”

 

2Tim 1,6-8.13-14 - Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.

 

Lk 17,5-10 - Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: „Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!”, engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

 

/:Habakuk lejegyzi az Úr szavát: hogy „az igaz azonban hite által élni fog”. Ez számomra azt jelenti most, hogy igazzá kell lennem, mi tudatos igenlése az igazságnak, majd erre épülve erősödik meg a hit, mi éltető erő, kegyelem!

Szent Pál gondolata tovább visz, felszítani Isten kegyelmét. Gerjeszteni, felizzítani, ébreszteni, ne engedjem, hogy figyelmemet bármi más elterelje róla, vagy merjem csitítani magam, hogy az nem az, csupán véletlen, a körülmények tárgyi összeesése. Mert a bérmálás szentségében megtörtént a kézrátétel, melyet azóta, annak erejében, hitemmel kell bizonyosságként megélni: kegyelemmel teljes vagyok, tudnom, és hitemmel kell ezt bírnom! E nélkül képtelenség, hogy tanúságot tegyek Istenről, jóságáról, bölcsességéről, erejéről, mi félelmet kelt, és visszatart a világ csábításától, de hivatásommá teszi az igazság szolgálatát. Meg kell szenvednem a szeretet ajándékát, tudva, és viselve, megélve az evangélium örömhírét! Rá kell döbbennem, hogy mind ez kincs, gazdagság, mi nem jut, és nem jár automatikusan mindenkinek, csak annak, ki vállalja annak tudatos, életét átalakító megélését, felcserélve a földi ember reakcióit, a felülről való reakciókkal.

Ha el tudok jutni odáig, hogy Istenért minden fáradtságot viselve, meg tudok tenni, beismerve, hogy haszontalan szolga vagyok, és ki bírom mondani, mélyről feltörő szeretettel, alázattal, és szelídséggel – mi nem a test szava, hanem a lélek igenlése a szóra -, hogy amit tettem kötelességemből tettem, minden önös érdeket alárendelve e kötelességnek, akkor megtapasztalhatom életemben az Isten jelenlétét, aki befejezi, beteljesíti, és eredményessé teszi a szolgálatomat. Meg kell, hogy akkor érezzem, hogy a siker rajtam kívül van, nem az enyém, és nem nekem szól, mégis békességet teremt, és örömöt táplál, mely erőt ad a folytatásra. Amikor már nem lehet, nem bírhatok nemet mondani Istennek.

Istenem, tölts el kegyelmeddel, hogy elbírjam a szolgálatod alázatát, és eszembe se jusson kitérni előled. Áldj meg szolgálatodra erőben, egészségben, hitben és szeretetben! Ámen:/

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://misszio.blog.hu/api/trackback/id/tr482340794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása