Dolgunk lenne, és nem is kevés
Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”
Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.
Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”
/:Ma ünnepeljük Máriában a Magyarok Nagyasszonyát, kitüntetett figyelmét, ránk, Magyarokra, tőle, Aki az Istenanya! Hisszük eléggé? Van Hozzá bizalmunk elég, vagy csak közönyösen tudomást veszünk róla? Az Isten Fiának Anyja a mi patrónánk! Emberek! Lehetünk-e ennél méltatlanabbul kegyességben? Fel sem fogjuk, úgy vélem, még mi, akik Krisztus Egyházának tagjainak valljuk magunkat! Bizony, a Fiúi státuszba von bennünket a Szűz Anya szeretete, tehát többé nem vagyunk szolgák, azonban általa, Isten örökösei! Az a kegyelem, melytől Mária teljes lett, és Istentől való, részünk lehet, és nem kell mást tennünk, mint Mária Szent nevére hagyatkoznunk, az Ő fényességében mi tündökölhetünk, tündökölhetnénk – az örök élet reményében!
Hol a Mi hitünk, a Magyarság hite? Miért oly halovány?
Ma olvasom Boldog Newman bíboros breviáriumában az alábbi sorokat, amit a feltűnés nélküli hitvallásról elmélkedik: „Megváltónk hegyi beszédének e szakaszában (Mt 5,14-16, és 6, 2-18) azt parancsolja, hogy hitvallásunkat minden ember előtt nyilvánítsuk ki.” És felteszi a kérdést: „Miként egyeztethetők össze e parancsok? Hogyan valljuk magunkat keresztényeknek és titkoljuk el mégis, ugyanakkor kereszténységünkből fakadó szavainkat, tetteinket és önmegtagadásainkat?” Következtetéséből, most csak néhány gondolatot idézek ide: „Aki egyszerűen megteszi azt, amit az Egyház parancsol neki, hogy tegyen, (ha nem is tenne többet), már jó tanúságot tenne a világnak és olyat, amit nem lehet elrejteni.” És: (Isten) „Azt parancsolja, hogy kapcsolódjunk egybe és személyes hitvallásunkat az egyetemes közösség tekintélyével fedjük. Így sokkal hatásosabban mutatjuk meg a világnak világosságunkat, mintha másokkal való közösség nélkül külön pislákolnánk a magányos pusztaságban. Ugyanekkor sokkal rejtettebben és alázatosabban tesszük.” Hát erre bizony mennyire alkalmas lehetne egy nemzet, vagy egy nemzetnek a katolikus közössége, aki a világegyház része!
Szűz Mária, ki Szent Istvántól befogadtad, magadra vállaltad Nemzetünk oltalmát, legyél hathatós támaszunk, hogy akikben még pislákol hitünk, lángra lobbanjon, hogy mint a hegyre épült város, mint a gyertyatartón lévő gyertya, szerényen, alázatosan, de mégis határozottan világítsuk nemzetünknek, képesekké legyünk missziót vállalni, és utat tudjunk mutatni Szent Fiadhoz, és Vele Isten örökségéhez! „Oltalmad alá futunk Istennek szent anyja, hogy könyörgésünket ne vesd meg szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől! Mindenkor Dicsőséges és Áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, és szószólónk! Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, Ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak!” Ámen:/
