Tudom, hogy nincs más Isten se égen, se földön!
2Kir 5,14-17 - Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.” Ám ő azt felelte: „Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.” Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta. Végre Námán azt mondta: „Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.
2Tim 2,8-13 - Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Lk 17,11-19 - Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
/:Tudom, hogy nincs más Isten se égen, se földön! Gyötrelem, és olykor oly nehéz teher e föld szenvedéseit csak látni is. Mégis, oly öröm, mikor az Úr irgalma felragyog, és reményével tölt el, bizonyságul annak, hogy e világban életünk csak átmenet, melyben bizonyosságot kell tennünk arról, hogy életünk méltó Istenhez. Még világosabban mondva: próbatétele annak, hogy Isten szeretetére érzékenyek vagyunk, elfogadjuk azt, és vágyakozunk viszonozni, tükrözni azok számára, kikhez Isten küld, hogy tanúságot tegyünk Róla. Tudom magamról, hogy milyen gyenge vagyok, mennyire képtelen vagyok kitartani, hűségben, állhatatosságban, állandósulttá lenni a hitben; bár akarok, mégis elbizonytalanodok, kétségeimben gyötrődök. De győzködöm magam, és segítségül hívom Isten szerető kegyelmét, hogy a lélek ereje túljárjon eszemen, ösztönömön, és tapasztalásomra bölcs válaszával feleljen. Mert nekem nem szabad, hogy elég legyen e világi válasz, még akkor sem, ha gyötör, kínt és keservet okoz a válasz, mert tudom, és minduntalan tudni akarom, hogy meg kell szenvednem – bírnom kell elengedni e világi, anyagias reakcióimat, még a biztonságérzet utáni vágyat is. Bizonytalanná kell lennem e világ iránt, hogy a túlvilág biztonságába fogadjon! És nem kételkedhetek abban, hogy az Úr bizonyossága az én biztonságom, aki minden léptemet vigyázza, és nem engedi, hogy érte való kísérleteim meghiúsuljanak, de Ő akarja azokat véghezvinni, és nem kívánja az én erőlködésemet, mi földi öncélú, önző akarat, és Isten nélküli. Engednem kell, hogy beteljesítse bennem a teremtést, a megvalósulás dicsőségét learathassa, mert dicséretemre számít, és vágyakozik, ami nincs ellenemre, sőt vágyok rá, hogy minden pillanatomat az Ő dicséretének szenteljek. Meg kell állnom az úton, vissza kell fordulnom Hozzá, nem sajnálva rá időt, energiát, fáradtságot, hogy megköszönjem csodatetteit, amelyek lehet, hogy a világ számára természetesek, csak én tudhatom, hogy mennyire nem azok, hiszen Isten az, akinek gondja van minden egyes hajszálunkra, és nélküle semmik vagyunk, és keserveink is halottak, eredménytelenek, sőt enyészetté válnak, míg Benne dicsőségre jutnak, a megváltás részévé lesznek! Ezért kell minden szenvedésemet Isten oltárára helyezve, áldozattá váltani, ami áldozatom Isten irgalmában válik megszentelő kegyelemmé, amiben hinnem kell, bár eredményét megtapasztalni nem fontos, nem kell, talán nem is szabad, nehogy ellenemre fordítsa bűnös, gyarló létem. Elég legyen nekem, hogy Isten számít rám, szenvedésében szenvedésemre, hogy hatalmában hatalmát növelhessem! Többé meg nem tagadva, többé meg nem részegedve – hűtlenséggel - a világi csábításokban. Isten hitében élni, mely életet fakaszt, méghozzá örök életet! Istenem erre az életre szentelj fel, áldj meg, fogadj el, segíts, hogy képessé lehessek, hogy egy örök életre lehessek a Te hatalmad részévé! Ámen:/
