„Szeretteim, szeressük egymást”
Gal 4,22-24.26-27.31 - 5,1 - Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól [Ter 16,15; 21,2-3]. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van: „Örülj, te magtalan, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert több a fia az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van” [Iz 54,1]. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak. Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját.
Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
/:„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.” [1Jn 4,7] Ez a törvény van azok számára, kik a szabad asszonynak vagyunk fiai! Ez a mi szabadságunk Krisztusban, mely a szeretet szabadsága!
De, hogy ne követeljünk több jelet ennél, mégis jelként kell megismernünk Boldog Newman szavait: „Krisztus (legyen áldott érte a neve) megszentelte és megparancsolta a rokonok és barátok szeretetét és a ragaszkodást hozzájuk. Szeretetük nagy kötelesség.” … Mégis, „igaz a régi kemény közmondás: azzal a tudattal kell barátainkat mindig szeretnünk, hogy egy vagy más nap a gyűlöletükre lehetünk hivatva, - vagyis hogy magasabb kötelességeket követve elfelejtsük őket.” Mondja ezt abból a meggondolásból, hogy rokonaink és barátaink szeretete ne nőjön Krisztus szeretetének fölé (l: Mt 10,37).
De nem végezhetem be ezzel a bíboros gondolatát, hiszen, akkor hol lenne az ebben vállalt szenvedés beteljesedése, melyért a szenvedést elviselni áldozat, ami nem kevés, de méltó öröm Krisztusért: „Alkalom ez a megengedett dolgokban való önmegtagadásra. És ha azt mondja valaki, hogy kínos érzés és akadályozza a baráti szeretet önként folyó áradatát, ha e „mementó” a fülünkben cseng, úgy bátran el kell ismernünk, hogy valóban kínos. Borús gondolat, - nem az, hogy egyszer hivatva lehetnénk az irántuk való szeretetről ténylegesen lemondanunk, de az, hogy úgy kellene cselekednünk, mintha nem szeretnénk őket, - miként Ábrahám, midőn parancsot kapott, hogy fiát feláldozza. És a jövő bizonytalanságának e gondolata érzelmeink sugárzására, amennyiben e világot érintik, mindenesetre mint valami nehéz, komor árny nehezedik. … Nem kell visszariadnunk e vallomástól arra gondolva, hogy ez az élet nem nyugalmunk és boldogságunk, „az várat” még jövetelére.”
Legyen elég magunknak a bizonyosság: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” [Jn 15,13]
Istenem, add meg, hogy életem minden pillanatában tiszta szívvel bírjam mondani: senkinek sincs nagyobb hatalma rajtam, Krisztusnál, Üdvözítőmnél! Ámen:/
