Kezdetben volt az Ige
Ef 1,3-10 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van.
Lk 11,47-54 - Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.' Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.
/:„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” [Jn 1,1]. „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki” [Jn 1,18]. Eredendően az időtlenségben vagyunk! Amit Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából ismertünk meg. De mit jelent számomra e kinyilatkoztatás? Mit tudok vele kezdeni? Pál megmondja, azért adta nekünk Isten ezt az ismeretet, hogy „szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben”. Amit, ha időben nem is, de legalább idővel megértek, megérthetek, az engem oly végtelenül szerető kegyelem által, így válok megajándékozottá.
Az időtlenségben egyet kellene felismerni csupán, és magammal hozni az időbe: azt, hogy kiválasztott vagyok, és e kiválasztottságot tisztelni, félni, türelemmel, alázattal, szelídséggel, amit megőrizni vagyok rendelve. Ahogy tudomásul venni természetes számomra, hogy kinek jóvoltából vagyok testemben, úgy kellene természetessé lenni annak, hogy kinek jóvoltából, vagy akár úgy is mondhatom, hogy akaratából vagyok a teremtés kezdete óta, az időtlenségre rendelve, hivatva. Mit akár el is vethetek, rá méltatlan is lehetek, de miért tenném, miért, választanám? Talán csak egyetlen ok magyarázható, ami önzésemnél is előbb van, hogy e világ ismereténél leragadok, ösztönösségemre hagyatkozva, ami éretlenségembe való belenyugvás, így együgyűség, vagyis életképtelenségem, mi ítéletemmé lesz végül. Ezt nevezi a teológia a gonosznak való behódolásnak, a kegyelem visszautasításának. Newman azt mondja, hogy „a keresztény életében a félelemnek és szeretetnek együtt kell járnia”. Méghozzá előbb kell félni az Istent, hogy képessé lehessek majd szeretni. Félni az Istent, valami olyasmi, ami tisztelet, ami együtt kell legyen a bennem lévő alázattal, a teremtett világban lévő helyzetem elfogadásával, és azzal való megbékéléssel, ami nem vonatkoztatható el attól, hogy a teremtőmet felismerjem, és az Ő végtelen szeretetét elismerjem, elfogadjam, majd rá választ merjek, bírjak adni! Akinek az engem szeretete, minden bennem ébredő szeretet vágyat megelőzött! „Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.” [1Jn 4,19]. Irántam való szeretete visszanyúlik a teremtés előtti időkre, ami az időtlenség teljessége volt! Fel sem bírom fogni, hogy ebben az időtlenségben vagyok ember, egy ideig. Amikor ez el kezd bennem működni, érthetővé lenni, akkor ugye e világhoz, dolgokhoz, tárgyakhoz, személyekhez való ragaszkodásom egészen mástermészetűvé válik. Már fel sem próbálom tenni a kérdést, hogy miért vagyok, értelmetlen, hiszen az is értelmetlennek látszik, hogy időtlen a létezésem. Rá kell ébrednem, hogy minden értelmetlen kérdésem helyett újra kell értelmeznem minden ideológiát, és egyetlen értelmezési mód lehet, mely a Bibliában lehet világossá; ami onnan sem, az pedig számomra nem is lehet fontos. Mert egyetlen fontossági szempont van számomra, hogy a teremtés előtti szeretett létembe egyszer visszakerülhessek! Amit a Biblia úgy formáz meg a számomra, hogy örökkévalóság, Isten országa. Ezért, ehhez vezető út a megváltás, Krisztustól nekem ajándékozott megváltottságom, amihez ragaszkodnom kell, mint legfőbb ajándékomhoz.
„Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket”! Istenem add, hogy a végsőkig áldásodhoz, megáldottságomhoz ragaszkodni bírjak, merjek, és szeressem áldásodat! Ámen:/
