Méltóságra szól a hivatásunk
Ef 4,1-6 - Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.
Lk 12,54-59 - Ezután a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: „Jön az eső”, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: „Forróság lesz”, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.”
/:Méltóságra szól a hivatásunk! De ez a méltóság mégis idegen a világ szemének, mert alázatosságra, szelídségre és türelemre tanít, szoktat. Ami szolgálatot jelent. Boldog Newman szavaival: „a kereszténynek jelessége, hogy buzgó és éber legyen, hogy munkálkodjék, kitartson és lelkében mégis alárendeltnek érezze magát, hogy készségesen szolgáljon és örvendezzen azon, hogy alárendelt helyen is megelégedettnek érezheti magát, hogy szeressen alacsony sorban élni.” Ami Szent Pál szavaival azt jelenti, hogy szolgálatként kell – tudatossággal, elszántsággal, állhatatossággal - elviselni egymást, szeretettel. Arra kell összpontosítanunk, hogy az egység – a szeretet egysége – közöttünk fennmaradjon, az a lelki egység, mely békét teremt. Ez az Egyházra, Krisztus Egyházára vonatkozik, melynek tagjai vagyunk (Róm 12,5), mi mindnyájan. Ezt úgy is kell értenünk, hogy ha e test egyik tagja vétkezik, hibázik, nem csak, hogy felelősök vagyunk érte, de nekünk nem szabad ennek okán vétkeznünk, hibázni, ráreplikázni, mert az már nem szeretet, és az nem szül békességet, de ítélet, mely ítéletet von magára! Ahogy magam a testemben, mikor rosszat lépek, hogy el ne essek, a másik testrészemmel kiegyensúlyozom magam, úgy kell reagálnunk egymás hibáira is. Először is észre kell vennem, majd Krisztus erejéből, szeretettel, nekem és nekünk ellensúlyoznunk kell. De ez kell, hogy érthető legyen a javakra is, ahogy Aquinói Szent Tamás mondja: „az összes hívő egy test, az egyiknek a javából a másik is részesedik.” Egy testként, és egy lélekként kéne lélegeznünk, szorosabb kapocs kéne, hogy legyen keresztségünk, mint bármi más kapocs, mert egy az Urunk, és egy a hitünk. A hitünk pedig abban kell, hogy egységbe foglaljon bennünket, hogy az Úr, a mi Istenünk, minden fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. Mi után mi, Krisztussal lettünk egy közösségben, erre az igazságra magunktól is el kell jutnunk, hiszen a tudásunk Jézus Krisztustól van, akiben a közösséget magunk válasszuk, vesszük magunkra!
Amíg a tegnapi evangéliumban hallottak szerint meghasonlás, széthúzás lehet a vérszerinti családban, addig Krisztus Egyházában, a lélek közösségében, mely Krisztus által már a test és lélek közössége, ne így legyen! Ez a mai napra szóló üzenet. És, ha ez ellentmondás, akkor azért van így, mert a felnőtt keresztény már nem a test közösségét építi, hanem a lélek közösségét, Isten országát, mely túlmutat országon, nemzeten, de nem zárja ki annak egységét! Boldog Newman mondja: „Emberi hozzáadások, intézmények, rendelkezések nem mennek át velük a láthatatlan állapotba. Ezek eloszlanak a testtel.”
Istenem, szeretlek! Jézus Krisztusban és a Szentlélekben is. Ebben a hitvallásomban vágyom legfőképpen egységben tudni szeretteimet, akikkel bizonyosnak élhetem meg a test és lélek közösségét, mégis megengedve, ha számukra még ez a közösség terhes. De ebben a vágyamban enged, hogy Egyházad közösségében találjak társakra, akikkel egészen átélhetem, megélhetem, megtarthatom, és megőrizhetem a szeretet békességét, a lelki egységet, mely éltet abban a reményben, hogy Benned elnyerhetjük a lélek teljességét! Ámen:/
