Hálát adok Istennek
Fil 1,1-11 - Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek. Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.
Lk 14,1-6 - Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.
/:„Hálát adok Istennek”, „örömmel könyörgök mindnyájatokért”, „szívembe zártalak titeket”, „Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében”, „azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék”, „hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.” Imádkozom naponta Szent Pállal én is, de úgy, aki mindezért felelősséggel bírok, vigyázom, őrködöm, hogy magam egy hajszálnyit se tegyek ellene, pedig az érzelem is fűt engem, ami ha engedném, hogy elragadjon, félek, hogy kárt tenne abban, mit a leginkább óhajtok, Nektek és magamnak is. Mert mindannyian emberek vagyunk, miközben már emberségünkben a leghőbb vágyunk az, hogy Isten dicsőségét szolgáljuk! De ezt oly jó érzelmeimmel, emberies vágyaimmal is szolgálni, meg nem engedve magamnak, hogy elragadjon a hév, és megsemmisítse azt, amit eddig elérhettem, amiért hálával, áldón dicsőíthetem Istent, a mi Istenünket. Mert egyedül az Ő ereje, kegyelme az, ami emberi gyengeségeimet erejével bírja. Mert emberi gyengeségem oly sok erőt felemészt, igénybe vesz, elvon attól, hogy egészen átadhassam magam az Úr szolgálatára, hogy hitemben hegyeket mozdíthassak meg. De tudomásul veszem, hogy az én feladatom, mint legelső, és legfontosabb, az, hogy magamat megfékezzem, magamban az embert, aki vágyakozik arra, hogy lelki emberré legyen, hasonlóvá Istenhez, aki Jézus Krisztusban megmutatta, hogy mit vár el tőlem. Legyek a magam keresztjének hordozója, végig járva a magam keresztútját, kapcsolódjak bele Jézus Krisztus szenvedéstörténetébe, odaáldozva keresztutamat azokért a lelkekért, akik egy részt jelentenek mindazokból, akikért Jézus Krisztus vállalta szenvedését. Mert úgy hiszem, hogy Jézus Krisztus abban a hitben vállalt magára minden szenvedést, hogy „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán” [Ef 1,7]. De előbb, „szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” [Róm 8,17b].
Így lehetek részévé Szent Pál tanúságtételének, és tanításának követőjévé, mert „akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt” [Gal 5,24]. Ezért mondhatom Vele: nekem „az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyek Krisztusban, hanem szenvedjek is érte” [Fil 1,29]. Ebben örömömet lelem, ami ez: „örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek” [1Pét 4,13]
Istenem, oly jó éreznem magamon Pál rokonságának zamatát, ami szintúgy örömmel tölt el, megnyugvással, és bizonyossággal. E társaság biztonságában érzem hitem erejét, megerősödését, ami bátorít a kitartásra, a hűségre, és az állhatatosságra. Minden gyengeségemen a Te erőd ragyogjon át, és világítson azoknak, akik még bizonytalanok! Ámen:/
