Jézus irányba állítja az idő kerekét
Fil 2,12-18 - Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között [MTörv 32,5], akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben. Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül [Iz 65,23 G]. Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal. Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.
Lk 14,25-33 - Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: „Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.” Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
/:Jézus irányba állítja az idő kerekét, irányt ad az életünknek. Elszámoltatásra akar bírni: magam hozzam meg döntésemet arról, hogy mi volt helyes eddigi életemben és mi nem, arról nekem kell kimondanom a végső szót. Mint mikor azt mondta, „így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” [Mt 5,37] Igen erről van szó, „aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.” [Mt 16,24]
Szégyellni bírjam a múltamat, amiben nem ismertem fel Isten jelenvalóságát, vagy nem is akartam talán, de viselnem kell. A saját keresztem az, amit engedetlenségemmel, naivitásommal, kishitűségemmel, gőgömmel, jámborságommal, együgyűségemmel magam ácsoltam. De azt mondja Jézus, hogy mind ez belefér, ha képes vagyok megváltozni; meggyűlölni még önmagamat is? Természetesen nem gyűlölködővé kell lennem, az ember iránt, de, hogy megismerem, mi bűn és mi helyes, a bűnre kell elutasítóvá válnom, még akkor is, ha ez szakadáshoz vezet. Mert, aki nem mond le mindenéről – mit birtokol e világban – az nem lehet Krisztus tanítványa, hiszen mit ér minden ismeret, ha azt nem váltom tettekké! Bátorítónak kell éreznem Pál szavait, ami szintén arra való, hogy a helyes irány megtalálására jussak: „Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között [MTörv 32,5]”.
„Ó, bár tudnánk a dolgokat oly egyszerűen és természetesen tekinteni, hogy érezzük, csak egy dolog a fontos: Istennek tetszeni!” (*) Hol tart a hitem, és hova tart? Mert hitem bölcsességével kell látnom, hogy sorsom szempontjából csak az a fontos, hogy én képes vagyok-e kihozni magamból a maximumot. De, ahol a mérce egyedül az Isten által számomra felállított mérték! „Senkinek sincs megengedve, hogy más gyengébb mértékét alkalmazza a saját életszentségére.” (*) Célom, hogy életszentség szerint éljek? Akkor tudnom kell, hogy aki többet kapott, azon többet is kérnek számon! (l:Lk 12,48) Nem lehetek soha megelégedett magammal!
Istenem, adj erőt, hitet, és szeretetet, hogy mindig képes legyek megtenni azt, ami utamat Hozzád viszi közelebb! Ámen:/
(*) John Henry Newman breviáriumából
