De, melyikünk mondhatja, hogy nincs szüksége megtérésére?
Fil 3,3-8a - Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan. De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem.
Lk 15,1-10 - Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!” Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.”
/:De, melyikünk mondhatja, hogy nincs szüksége megtérésére? Mert megváltásunk, mind addig csak remény, míg el nem fogadjuk, míg annak megajándékozó élményéből magunknak gazdagságot nem kerítünk! A megtérés tulajdonképpen nem más, mint, hogy minden nap eltölt annak öröme, hogy mekkora ajándékban van részünk, melynek azon a napon megfelelni próbálunk. Ha annak megfelelni igyekszünk, akkor már törekszünk arra, hogy túllépjünk esendő testi valóságunkon, így válhat számunkra is Krisztus nyereséggé! Ha felismerjük magunkban Krisztus értékét, akkor felfedezzük, hogy lelkiismeretünk nem más, mint Isten suttogó hangja – mely személyesen hozzám szól, mely arra szólít bennünket, hogy kutassunk Krisztus után, megismerni, megszeretni, és követni. Mely vágyként élhet bennünk, ha engedjük, hogy eltöltsön. Ilyen formán, minden újabb és újabb felfedezésünk örömöt fog jelenteni, élménnyel gazdagít majd, ami érdemünkké válhat. Mert, bár mind inkább elégedetlenné tesz önmagunkkal szemben, de Isten teljességébe beavat, beenged, mert, ahogy Krisztust megismerjük, úgy, általa egyre többet tudunk meg Isten akaratáról is – vélekedik John Henry Newman. Így lehetünk egyre biztosabbakká abban, hogy kiválasztottak vagyunk! Így juthatunk el arra az igényességre – önmagunkkal kapcsolatban, hogy végül kimondhatjuk magunk is: „Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem”!
Istenem add, hogy bele ne fáradjak – bele ne fáradjunk a mindennapokba, merjem vállalni a mindennapok küzdelmét, csak, hogy minden nappal egy kicsit megtérve, teljesebbé legyen bennem a megváltottságom - ajándékom, hogy eljuthassak az üdvösségre, hogy isteni irgalmad legyen majd számomra a legóhajtottabb ajándékom, és jutalmam! Ámen:/
