Túl sok nekem, hogy mindent egyszerre elbírjak.
2Jn 4-9 - Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint. És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk. Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben. Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok. Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.
Lk 17,26-37 - Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”
/:Túl sok nekem, hogy mindent egyszerre elbírjak. Csak kiragadni bírok gondolatot abból, mi ma a legfontosabb nekem, és azzal kell megelégednem, meghagyva holnapra a többit. De talán nem is kell, hogy mindent felmarkoljak, hisz akkor úgy járhatnék, mint aki sokat merít, de keveset fog. Ezért vagyunk egyek Krisztusban, hogy megosszuk terheinket, mert, mi nekem ma nehéz, az holnap az által válik könnyebbé, hogy a másik megkönnyíti a terhemet, kiegészítve gyengeségemet.
Vagy, ahogy Ádám, többet akart, mint amit kapott, így elveszítette azt is, amije volt. Ezzel kapcsolatban írja Boldog Newman, hogy „az ember boldogsága a paradicsomban abból állott, hogy nem tűnődött önmagáról, és önfeledt volt. Nagyon hasonlónak látszik ... a gyermekek állapota. Nem gondolkodnak önmagukról.” Mintha Jézus figyelmeztetése csengne vissza e gondolatban: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.” És ugyanakkor János szavai: „Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek”. Bizony, nem mindegy, elszenvedni veszteségeimet, vagy gazdagságom felett bölcs örömben lenni!
Mert nem a magam kíváncsisága, érdekeim érvényesítése, vélt, vagy vágyott kíváncsiságom kielégítése – az önmagam szeretete az, ami a teljesség felé visz. Ez mind megakaszt az úton, és sártaposássá, dagonyázássá válik. „Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk.” Hoppá! Ennyi csupán, és nem kell okoskodás, magyarázat. Ez tulajdonképpen a jó és a rossz tudása, tudomásulvétele. A tudatosság, ami emberré változtat, túllép a tudáson, a felismerésen, és elindul a jó felé, a lélek vágyának való megfeleltetés felé, még annak ellenére is, hogy a környezete, a már benne ágaskodó gonosz szándék, akarat, érzés másra csábítja, vagy csak komiszkodik benne, mintha játszana vele, és huncutkodna vele. Megállj! Távozz tőlem! Én az vagyok, aki úton vagyok, akit lefoglalt az Isten, akit magáénak ismer, akit megváltott, akit kiválasztott, akit barátjának tart Jézus. Meg akarok maradni, a hozzá hűségesnek, őszintének és igaznak. Nem tűnődök azon, hogy mivé lehetne a pillanat, ha csak a pillanatnak élnék. Nem ezért a pillanatért vagyok, hanem ezt a pillanatot akarom odatenni ahhoz, amivé lehetek, hogy az Atyát és a Fiút is a magaménak mondhassam!
Aki, ha a magamét szeretem, magamat szeretem, aki ma vagyok, e test-vér, anyagi létező, akkor megrekedek e világban, mely véges a számomra. Ami véges, az értékében is véges, behatárolt, korlátolt, ez által értékét veszíti. Jézus tanítása ezzel ellenben valami olyan értékről szól, ami értékálló, a véges, behatárolt értékelvűségen túli értéket mutat. Mely, ha enyém lehet, akkor hol van az, amit értéknek tekinthetek? Hát ott, ahova Jézus Krisztus mutat, akiről Szent Pál azt mondja, hogy uralkodása végén még a halált is megsemmisíti (1Kor 15,25), tehát nem hogy elértéktelenedik benne minden, hanem aki minden érték fölötti értéket képvisel, aki maga is annak rendeli alá magát, aki minden a mindenben! Az által, hogy Hozzá igazítom életemet, akkor az azt jelenti számomra, hogy minden más érték felett álló érték részemmé lehet, és én részévé lehetek! Amit úgy érhetek el, ha a magam értékítéletét alárendelem Neki – Benne magamat elveszíteni, hogy Benne a valódi értékemet megtaláljam! Alázat, a Benne megismert, a Belőle áradó szeretet élete, mely életet fakaszt!
Istenem, segíts, hogy életem legyen Benned, rajtad kívül semmim se legyen! Ámen:/
