A leírt gondolatok feltartóztatók.
3Jn 5-8 - Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
Lk 18,1-8 - Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
/:A leírt gondolatok feltartóztatók. Ami önmagában semmit sem mond. Ám, ha azt nézzük, hogy miről szól, a tartalom, az már meghatározó. Eldönti, hogy ki olvassa, abban megszülethet-e a jó, vagy megerősíti azt, ami a rossz. És mindenről egyedül az dönt, aki az olvasó, kiben elválik az írótól az olvasott szó! Mégis az író a befolyásoló, ki hat, talán ez is az akarata, ám az már egyáltalán nem biztos, hogy abba az irányba, mi szándéka volt. Ha az írónak szándéka nyilvánvaló, akkor a legjobb, ha határozott. De ha elég alázatos, akkor megengedi, hogy művére hasson a Mindenható. Akkor talán sikerülhet, hogy munkatársa legyen annak, kitől van minden való.
De, nézzük azt, mikor az író nem több mint létfenntartó, és képessége csupán alattvaló. Ahogy a bíró (l: Lk 18, 1-8), ki se Istennek, se embernek nem végez szolgálatot, csak magával foglalatoskodó. Mégis, lám a döntése lehet helyénvaló. Azonban egy valami, ebben nekem, mégsem bátorító: az, hogy hitében megalázott, így értéke alulmúl minden isteni szándékot. Erre hozza fel Jézus ezt a példázatot! Az Igazság szolgálata legyen a legfőbb hatalom! Mire csak a hit vállalhat szolgálatot, mely kitartó, állhatatos, szilárdan megtartó. Akkor lesz a személy értéke az életen túl is látható - mikor az Emberfia eljön, magára véve azt az alakzatot, mivel sorsok kimondhatók!
Tehát, a kedves olvasó, ha hit nélkül való, akkor megítéli a szót, de azzal ítéletet magára von! Míg, ha hitében megalapozott, az a nyájas olvasó, a szóból magáról ítéletet mond, és ítéletből eredően majd változott, mely változásban segíti az égi hatalom! Így válik a személyből teremtett hatalom, mely a rend eszköze, és mely rá hatott, mert tisztelte az Alkotót, kinek kezében van minden, mi jó, s ami mindenkinek jó, mindenkor, mert hite, hogy a teljesség csak a számára látható! És ez, számára elfogadható, sőt kedvére való. Miközben filozófia, teológia, morál, és etika a hitébe belefoglalható. Talán erre gondolt a Teremtő. mikor teremtett, mondva, hogy mind ez jó.
De nézzük még meg, azt a gondolatot, hogy az milyen, ki magáról ítéletet mond. Feltételezzük, hogy következtetést abból von, amit megértett abból, amit Isten kinyilatkoztatott: nevezzük úgy, hogy megismerte az igazságot, melyet magára vonatkoztatott. Mint egyedüli igazodási pont, mi „romlott nemzedék közepette” (Fil 2,15) elfogadható! Így személye a teremtett világ fölé magasodott, megértve, hogy léte e világnál többre formálhat magának jogot. S, hogy így telnek el a mindennapok, e világtól eltávolodott, azért is, mert a világ ítéli úgy, hogy vele nem rokon. De maga sem formál rá semmi okot. Reménye élteti: hogy hitében élheti meg a legmagasabb fokot!
Így legyen minden igazban a hatalom eluralkodó, legyünk mi mind hit támasztotta apostolok! Te általad én, és általam Benned a buzgalom, mi mind együtt dicsérjük azt a napot, mit Isten szeretetével ép ránk szabott, hogy teremtménye Őt dicsőítse meg minden napon! Kié minden hatalom, és az irgalom, miben reményünk legyen az oltalom, mi örök birodalmába von majd egy napon, hol egyként zengünk, mint angyali karok. Addig is, e földi uralom - mit önzetlenül nekünk adott, legyen javunkra! Gyakoroljuk az alakzatot, és a közös imádatot, legyenek szentek már e dallamok! Ámen:/
