Mire való számomra Jézus Krisztus, és a Szentírás minden egyes szava?
Jel 1,1-4; 2,1-5a - Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie [Dán 2,28-29]. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott. Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van! János a hét egyháznak, amely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt [Kiv 3,14G] és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak;
Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdítom gyertyatartódat helyéről, ha nem tartasz bűnbánatot.
Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.
Lk 18,35-43 - Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: „Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
/:Mire való számomra Jézus Krisztus, és a Szentírás minden egyes szava? Ki e pillanatban vagyok, azt képzelve magamról, hogy hiszek Jézus Krisztusban, Aki Istentől való; Aki az Atyában van, és Akiben van az Atya; Aki kinyilatkoztatja nekem az Isten szándékát, akaratát, és szándéka, hogy eljussak Isten színe látására.
Akarom úgy megélni Az Írás minden szavát, melyek egyedül nekem szóló, a jelenben hozzám érkező levelek, amelyeket Ő, a mindenható Isten küld el nekem.
Megérint, megszólít, személyemben megérintők a szavai: „Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat”. Majd így folytatja, „béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél”!
Igen Uram, Hozzád sietek, hogy elfogadjam intésedet, melyek igazak, és illetnek engem. Csak tudnám dolgomat, hogy készen lehetnék tenni, mi kedves előtted, és így javamra van.
Már tudom, hogy milyen igazak a zsoltáros szavai, és mennyit ér az a boldogság, melyet elvesztettem, mi első szeretetedben lehetet enyém, de akkor nem tartottam oly nagy értékemnek, mire érdemes lett volna vigyáznom.
De nem engedek a csüggedésemnek, mert érzem, nem hagysz magamra, oda hajolsz hozzám, és megkérdezel: „mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Amire remegő hangom mondom, magam is - mert erre bátorít a Jerikói vak engem is: ’ne légy gyámoltalan, csak higgyél, és hittel kérd Őt, lám nekem is megadta, mert látta, hogy bár bűnös vagyok, de hitem bűnömnél nagyobb, mert már látom, hogy nincs senki másnál az irgalom, mint Istennél, aki elküldte Krisztust, hogy bennünket, oktalan bűnösöket megszabadítson, felemeljen. Merjél kiáltani hozzá, mikor arra jár, hol te szenvedésedben rothadsz, ami bűnös miatt lett részed, és már tudod, hogy semmi másban nem lelheted meg szabadulásodat, csak az Ő szeretetében! Örülj, hogy éppen erre jár, ne engedd, hogy tovább menjen a nélkül, hogy megsegítsen téged, hogy észrevétlen maradj a számára.’ - „Uram! Hogy lássak!”
De a jerikói vak, még tovább is folytatja tanúságtételét: ’mert, ha már megsegített, és látsz, mert hitedben fogant az Ő kegyelme, akkor ne légy rest követni őt. Hiszen látásodat nem magadért kaptad tőle, hanem, hogy többé ne magadért élj, hanem Isten dicséretére! Aki magára veszi minden bűnödet, csak azért, hogy általa, vele és benne légy e világ része, melyben Isten akar lenni minden mindenben, és amit veled akar megvalósítani, nem ellenedre, és nem nélküled. Mert ez az élet mindenképpen szolgálat, akár elhiszed, akár nem – vagy a gonosz szolgálata, mely veszendő élet, mert csak e világra elég; vagy Isten szolgálata, aki a létezés maga, Aki a szolgálatáért mindenét megossza veled, még az örök életének boldogságát is!’ Életem lesz Benne, aki a szeretet, a mindeneket magába ölelő szeretet!
Istenem, Neked akarok szolgálni, nem azért, hogy lássak, hanem azért, hogy részem lehessen Benned, érted legyen látásom, add meg nekem a szolgálat gyönyörűségét! Ámen:/
