A félelem szükségszerűleg következik a hitből
Jel 4,1-11 - Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az első hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: „Jöjj fel ide [Kiv 19,16], és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!” [Dán 2,29] Azonnal elragadtatásba estem, és íme, királyi szék volt elhelyezve az égben, és a királyi széken ült valaki. Az ott ülőnek tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a királyi szék körül, hasonló a smaragd színéhez [Iz 6,1; Ez 1,26-28]. A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A királyi székből villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő [Kiv 19,16G]. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A királyi szék előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi szék közepén, és a királyi szék körül négy élőlény [Ez 1,5.18], elöl és hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított [Ez 1,10]. A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel [Iz 6,2; Ez 1,18G]. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: „Szent, szent, szent az Úr [Iz 6,3], a mindenható Isten, aki volt és aki van [Kiv 3,14G] és aki eljövendő!” Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt [Iz 6,1; Dán 6,27], letette koronáját a trón előtt, és így szólt: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!”
Lk 19,11-28 - Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: „Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!” Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!” Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: „Uram, a mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.” Jött a második is, és így szólt: „Uram, a mínád öt mínát nyert.” Ennek is azt mondta: „Uralkodj öt város felett.” Aztán jött a következő, és így szólt: „Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.” Azt mondta neki: „A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?” Majd így szólt az ott állókhoz: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.” Azok így szóltak: „Uram, annak már tíz mínája van.” Mondom nektek: „Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.” Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.
/:A félelem szükségszerűleg következik a hitből – mondja Boldog Newman, amihez engedtessék meg nekem, hogy hozzátegyem, a félelem viszont dicsőítés nélkül valótlan állítás. Mert az Istenfélelem nem lehet haragtól való félelem, hanem sokkalta inkább ez olyan félelem, mint amikor attól kell félnem, hogy elveszíthetek valakit, aki számomra az életet jelenti, mert hiánya felemészt, eléget. Ahogy Pál mondja: „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.” [Zsid 12, 29]. Akit magamnál tartani, magamban megtartani, megőrizni csak és kizárólagosan úgy lehetek képes, ha Őt dicsőítve magamban folyamatosan élesztem, ébren tartom, a belőle áradó szeretet élményét, hogy életem e szeretetben lehessen.
De, hogy jön ehhez az anyagi érdek, a mínák értékállóságán túl, azok értékének megsokszorozása, úgy tűnik, hogy akár még erőszakkal is, csak, hogy megsokszorozzam. Hogy ha már van, ha már szereztem, akkor még kaphassak ahhoz?
Nem rég volt az a példabeszéd is, hogy vegyetek példát, gyűjtsetek barátokat a hamis mammonban. Mintha Jézus ismerne bennünket, hogy mennyire e világ uralma alatt állunk, hogy mennyire az anyagi világ törvényei hatalmasodtak el rajtunk, ezért folyamodik ahhoz, hogy e világból vegye a példákat ahhoz, hogy megértsük, Isten mit szeretne, mit vár el tőlünk. Mert, nem hiszem, hogy az anyagi haszonszerzésen volna a hangsúly, és szomorú talán, ha a példabeszéd ezen pontján leragadunk, akár a világból valóként hallgatom, akár - sőt még inkább, ha nem e világból valóként hallgatom.
Sokkal sorsdöntőbb, és figyelmeztetőbb Jézus konklúziója: „a magad szájából ítéllek meg téged”! Ahol a megítélés egy sokkal magasabb értékelvű megítélés, mint a világ értékelvűsége. Jézus jól látja, hogy e világban minden érték fölötti értékké a pénz vált, ami a gonosz értékrendjének hatalmát képviseli. De Jézus nem e világból való, erről maga tesz tanúbizonyságot, tehát, nem e világ értékrendjében gondolkodik, így megítélése sem e világ szerinti. Aki legyőzi e világot, az azt jelenti - azt kell, hogy jelentse, hogy az Isten-értékűséget választja, az anyagi érték felett állót, a szeretet mindenhatóságát juttatja érvényre, abban akar gazdagodni, és már abban gazdagítja e világot is, vagyis Isten gazdagságát növeli e világban már. Ezért, a maga ítélőképessége szerinti ítéletben lesz része mindenkinek: aki a világot részesíti előnyben – a gonoszságot gazdagítja, az a szeretet hiányáról tesz bizonyságot, ezért, annak értéke a szeretet törvénye szerint nem értelmezhető, az idő leteltével megsemmisül, elporlad, elmúlik az időben és az idővel. Aki ellenben, ezzel szemben, a szeretetben gazdagodik e világban, az e világ elmúltával számíthat az ítéletben arra, hogy még többet bíznak rá, mert bizonyította már, hogy hűséges a kevésben is, ezért bizalmat érdemel a sokban is.
Akinek nincs semmije, attól nem lehet elvenni semmit; de, aki kapott már, és az ajándékkal nem képes mit kezdeni, sőt dugdossa, hát annak bizony rettenetesen tud fájni, ha elveszik tőle. Hát ezek szerint, az jár a legrosszabbul, aki kapott, és végül visszaveszik tőle még azt is amit kapott, mert Ő érzi magát majd úgy, mint aki a legjobban csalódott, mint akit becsaptak.
Istenem, ettől félek magam is a legjobban. Nem akarok csalódott lenni, nem akarok kegyvesztett lenni, nem akarok kitaszított lenni. Mikor e félelem erőt vesz rajtam, nem marad más nekem, mint, hogy irgalmadért könyörögjek. Sejtésem van róla, hogy ez mennyire fájdalmas, és mennyire gyötrelmes, ezért féltem ettől magamon túl szeretteimet is, akikért könyörgök, ahogy magamért is, mintha Velük együtt könyörögnék – mert remélem, hogy könyörgésem nincs ellenükre. Oltalmad vigyázzon bennünket, hogy hasztalanná, és majd érdemtelenné számodra ne lehessünk! Add meg nekünk, hogy minden nap ránk ragyogó kegyelmed érdemszerzőkké változtasson bennünket, hogy általunk is e világban a Te szereteted erősödjön, gazdagodjon! Ámen:/
