„Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket”
Jel 5,1-10 - A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve [Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10]. Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?” És senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet vagy abba beletekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt. Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen. Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja [Ter 49,9; Iz 11,10], hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!” Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve [Iz 53,7]. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme [Zak 4,10]. Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet [Iz 6,1]. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek, amely így hangzott [Zsolt 33,3]: „Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!”
Lk 19,41-44 - Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
/:„Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket” kik szentek, boldogok, és vértanúk, nálunknál többre vitték, mert véghezvitték azt, mi Isten szándéka volt. Már a Leviták könyvében fel van jegyezve Isten akarata: „legyetek szentek, mivel én is szent vagyok” [11,45]. Majd Péter apostol is erre tanít, elénk állítva, mint célt: szetté lenni (l: 1 Pét 1,13-16).
Pál apostol a leveleiben a szentekről úgy beszél, mint közöttünk élőkről. Akik azért vannak közöttünk, hogy megszenteljék a világot.
Jézus egyetlen esetben beszél szentekről, János levele szerint, főpapi imájában, mikor az apostolokért könyörög, „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” [Jn 17,19]. Az ’is’ szócskában önmagához akarja viszonyítani apostolait, majd később, mikor már mindannyiunkért – hívőkért, kik „szavukra hinni fognak bennem” - imádkozik, már bennünket is a szentek közösségében kívánna látni: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk”! Miért is akarja ezt, miért is kéri ránk Isten kegyelmét? Hogy mi legyünk azok, akik Istenhez vonzzák a világot, vagyis, nekünk kell lenni azoknak, akik a világ megszentelődéséért fáradozunk, akiknek a szentek társaságába van meghívásunk.
Elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk vonzani bárkit is Istenhez? Bizony nem, de azért nem, mert inkább engedjük, hogy a világ vonzzon bennünket magához; engedjük hitünket gyengíteni a csábítás által. „Bárcsak te is felismernéd … ami békességedre szolgál”! Nem megengedve, hogy lerombolják lelkem templomát, csak azért, mert fel sem ismertem, Isten látogatásának idejét - a szentség erejét, melyet megkaptam, de …
Talán rá kellene ébrednem, hogy e föld termi a szenteket, boldogokat, vértanúkat, kik uralkodni fognak a föld felett, kik Isten dicsőségét szolgálják, azzal, már itt a földön, hogy Hozzá teszik felismerhetővé az életet! Nekem kell szentté lennem, ha felismerem kiválasztottságomat, akkor rá kell jönnöm, hogy értem imádkozott Jézus az Istenéhez, a mi Istenünkhöz, az én Istenemhez, hogy megerősítsen, tudatosítsa bennem, hogy szentté kell lennem. Bármit is tettem eddig, ez után másként kell tennem, ha az, amit eddig tettem nem szolgálta szentté válásomat!
„Ne felejtsük el, hogy rejtettek lehetnek még előttünk a jövendölései e szent könyvnek, de nem azok a tanításai és parancsai” – mondja Boldog Newman. Ez a gondolata arra mindenképpen alkalmas, hogy ráébredjek, hogy ne az eljövendőben kutakodjak, hanem a jelenben éljek, amelyben feladatom van a jövőért, hogy a jövendő az lehessen, ami Isten szándéka szerinti. Mert úgyis az lesz, de nem szabad, hogy nekem mindegy legyen az, hogy velem, vagy nélkülem teljesedik-e be Isten szándéka.
Hitem arra már elég, hogy belássam, magam kevés vagyok, hogy győzzek a világ ellenében, de, hogy Istennel már képes lehetek rá, ezért kérem Istent, hogy küldjön olyan társakat utamra, akik követeid, és elvezetnek Hozzád, segítve, hogy bűneimtől távol maradjak, és a jóra képes lehessek! Ámen:/
