Hol a hatalom, Földön, vagy az Égben?
Jel 18,1-2.21-23; 19,1-3.9a - Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől [Ez 43,2]. Hangos szóval így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon [Iz 21,9], ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává. Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! [Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21] A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava [Jer 25,10] nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet [Iz 23,8; 47,9];
Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei [Zsolt 19,10], mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!” [2 Kir 9,7] Azután pedig ezt mondták: „Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!” [Iz 34,10] Ekkor így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.”
Lk 21,20-28 - Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. Mert a bosszúállás napjai ezek [MTörv 32,35], hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok [Zak 12,3], míg be nem telik a nemzetek ideje. Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”
/:Hol a hatalom, Földön, vagy az Égben? „Az i. e. 4. évezredben létezett Babilon, … egy ókori mezopotámiai nagyváros volt az Eufrátesz partján, amely fontos szerepet játszott a korszak történetében.” De az a világ fényév távolságra van már jelen időnktől. Az ókor kutatóknak izgalmas, de számunkra? Vagyis egy olyan valamikor volt földi hatalom, mely soha többé nincs. Nem csupán az idő, a történelem sodorta el. Lám, János az igazi okot írja meg: hogy el kellett tűnnie, mert istentelenné vált, nem a föld, de az a nép, amely azon a földön élt, „a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet”. Legyen igazolt számunkra, és tiszteletet érdemlő, vagy követelő, hogy minden ítéletet az Égben hoznak meg!
Időérzékünk már nem képes ekkora korszakot átfogni, mi az időt már csak attól számítjuk, mi Jézus születésétől van. „Az Ő kegyes végcélja az volt, hogy … a földet az éghez hasonlóvá tegye.” Mindennek el kell vesznie, ami Isten szándékával nem egyezik, hát ideje ember, hogy felfigyelj Rá, milyen hatalmas Ő! A vég, a végzet, ami rád, nemzetedre vár, ne legyen közömbös számodra! Az ítéletet önmagam felett magam hozom meg, az Isten az, aki végrehajtja azt, és ez a törvényszerűség Ránk, újkor emberére érvényes különösen, akik Jézus megszületését követően bírunk minden ismeretet ahhoz, hogy Isten törvényét magunkra érvényesnek tekintsük. Mert ítélet onnan fakad, ahol a törvény! Ha van igazság, akkor van aki az igazság felett őrködik. És, mert az igazság maga az Isten, Isten angyalai azok, akik az igazság felett őrködnek. Mi az Ember ereje, bölcsessége, vagy bármilyen képessége Isten angyalainak képességével szemben? Erőtlen porfelhő, melyet az angyal szárnyak elkergetnek, vagy szárnyuk alá vonnak oltalommal, ami nem kedvük szerint történik, hanem az igazság szolgálata szerint! Ezért van súlya e szónak, hogy: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Mert ők azok, akik „meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel”!
Itt van az Egyházi év vége, a vég, de mely véget követ az új kezdet. Véget vetni valaminek azért szoktunk, hogy valami olyan kezdődhessen, melyben jobban hiszünk; amiben teljesedni látjuk magunkat, mert ami addig volt, az elértéktelenedett, kiüresedett, csalódássá lett. Belátjuk, hogy tévedés volt, az idő pedig sürget bennünket, hogy az időnkben még kijavíthassuk azt, amit elrontottunk. De valamit kijavítani úgy szabad, úgy lehet, ha valamiben, vagy valakiben felfedezzük az igazságot, melyet eddig félreismerten, vagy csak ismeretlenül próbáltunk követni, de most eljutottunk ismeretünkben valami olyan fokra, aminek eddig nem voltunk birtokában. Tehát a csalódás bennem van, önmagamban, aki félreértettem, félreismertem valakit, vagy valamit. Talán Istenképemet, talán a világot, talán …, vagy az is lehet, hogy nem voltam önmagammal elég őszinte. Mert a bajt magamban kell keresni, soha nem a világban, hiszen a döntéseim, melyek életemet irányítják, az enyémek, én vagyok a sorsomért felelős! Ezért vár az ítélet rám, és nem helyettem a másikra! Lázadás ez? Igen az, ha bennem él a belém égetett igazság megismerése, megélése iránti olthatatlan vágy! Ezt a lázadó természetemet most, az egyházi év elején, az Adventben kell odahelyeznem a Szentély zsámolyára, és kimondani: „Atyám! Egészen Rád bízom magam!
Tégy velem, amit akarsz, bár mit is teszel velem, - köszönöm Neked. Kész vagyok mindenre, Tőled mindent elfogadok, úgyis csak akaratod történik bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem kívánok már, csak Téged, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet! Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek Téged, és a szeretet sürget, hogy egészen Neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet, határtalan bizalommal, mert Te vagy az én Atyám!” (Charles de Foucauld) Ámen:/
