Csupa jövendölés!
Iz 2,1-5 - Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. Odamegy számos nép, és így szólnak: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!
Róm 13,11-14 - Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Mt 24,37-44 - Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7], és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
/:Csupa jövendölés! De hogyan hat mind ez rám? Lehangol, serkent, vagy kiábrándít? Talán összevegyülnek bennem az érzések, és próbálom rendezni, rendbe szedni, hogy tudatos életérzésekké váljanak, válhassanak. Ahol templomot akarok építeni Istennek, magamból, nem megengedve magamnak, hogy ezekkel az érzésekkel magamra maradjak, és emberi mivoltomban egy tátongó barlang üreg legyek, aki a farkasok tanyája.
E jövendölések vágyom, hogy eddigi életembe mint tápoldatok hulljanak bele, megnemesítve azt, hogy új erőre ébredjek, nappalra lelve, ahol mindig van új tavasz, új remény. Mert az utolsó nap utáni állapotomra reménységgel, hittel akarok tekinteni. Nem vad, elvakult, erőmből eredő hittel, hanem azzal az alázatos, és szelíd hittel, amit csak próbálok magamra, mert egyéniségem, férfi vérem, a test hatalma nehezen akar jámborságként befogadni, magáénak tudni. Egyedül az, mi bennem Istenismeretem, Jézus neveltetése, az sugalmaz olyat, mely lehetek, ha magamnak többet óhajtok, mint jelenlétemet.
Mert Istent nem birtokolni kell, hanem engednem kell, hogy engem vegyen birtokába, kilúgozzon, megtisztítson, átmosson azzal a szeretettel, mely üdvösségre juttathat, vagyis e világ dolgait nem kihasználnom kell, csak e világ által nekem kell feldicsőítenem Istent, aki mindent azért teremt, hogy benne kedvemet leljem, az Ő dicsőségére. Értenem kell, hogy számomra a világ, és minden eszköz, sőt, minden ember, kit az én szeretetemre bíz a Teremtő, azért van, hogy benne – e világban – táptalajom legyen az örök élet elnyerésére! Hasznomra válik, ha nem birtokolni akarok, hanem hozzáadni azt, ami részeként bennem tápláló ereje Istennek. Mert a szeretet a teremtett rendben az egymásra hatások összességének eredője, melyből ki kell vonni a bűnt. Mikor majd az kivonódik, akkor lesz az, amire most még készülünk. Mi, teremtmények, legyen az állat, vagy ember, fű, fa, vagy víz, levegő, hegy vagy síkság – szikla, vagy föld, minden, mi élő és változó nem lehetünk egymás nélkül. De minden mi teremtetett, az Emberben válhat egyedül Isten dicséretére! Az életem, minden ember életének ezt a dicséretet kell kifejeznie, van, mikor énekszóval, vigalommal, van mikor bűnbánattal, van mikor csendes magányos imában, van, amikor szenvedéssel, van hogy szerelemmel. Mindennek Istenben beteljesedő cselekvésnek kell lennie. Ami Isten nélkül történik e világban – az ember akaratából, az a bűn kezdete, mert távolodása Embernek az Istentől, aki minden a mindenben, akiért van minden, és aki mindent teremtett, teremt el nem múló, soha nem csalódó, de mindig irgalmas – megbocsátó szeretettel!
Istenem, vágyom, kívánom, magam minden életerejével szolgálom, hogy azokat, akiket Te bennem egyesítesz - múltból, jelenben, és jövőben engedsz ismernem, szeretnem, azok mind Te Benned nyerjenek irgalmat, és eljussanak arra az utolsó nap utáni közösségedbe, hogy onnan angyalaid körében dicsőíthessünk téged, de addig is e valóságban a Te dicséretedben lehessünk egyek – hitben, reményben, és szeretetben. Segítsd mindegyikünket, hogy ez a most kezdődő Advent közelebb vigyen bennünket a Te teljességed felismerésében! Add ránk a mindennapokban megújító, megtisztító, megszentelő, áldásodat. Ámen:/
